Több hónapos munka után szombaton felavatták a romániai Szatmár megyében lévő, közigazgatásilag Avasújvároshoz (rom. Orașu Nou) tartozó Kőszegremetén (rom. Remetea Oașului) a felújított, 161 éve „a legnagyobb magyar” emlékét őrző Széchenyi-emlékoszlopot, melynél minden évben megemlékezést tart a környék maroknyi magyarsága. A kőszegremetei obeliszk a történelmi Magyarország egyik első Széchenyi-emlékműve.
A gróf soha nem járt az Avasban (Szatmárban is csak néhányszor, a Károlyi grófok nagykárolyi kastélyában), mégis olyannyira elevenen élt a kőszegremeteiek lelkében, hogy alig egy évvel halálát követően, 1861-ben egy maroknyi hazafi, környékbeli birtokos, Henter Ferenc kurátor vezetésével eldöntötte: Széchenyi-emlékoszlopot emelnek. S pár hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon a hat méter magas kőobeliszk, a „Nagyok közt is a legnagyobbnak, dicső emléket!” állítva. Felavatása az egész Avas ünnepe volt, a szomszédos román falvak lakossága is kalapból itta a bőkezű szinérváraljai adakozó, Mándy Bertalan földbirtokos borát, a közeli hegytetőről pedig egy teljes héten át világította be a vidéket a Széchenyi tiszteletére rakott máglya.
A kőszegremeteiek akkor még nem tudták, hogy a csodálatos, s földrajzi szempontból is szép-szabályos Avasi-medence fölé emelkedő obeliszk a történelmi Magyarország egyik első Széchenyi-emlékműve, s 2018-ig (a szatmárnémeti Széchenyi-szobor felavatásáig) Erdély egyetlen szabadtéri mementója, amely a „legnagyobb magyarnak” adózik. Az emlékmű 160 éves fennállása alatt kétszer volt veszélyben. Az 1940-es bécsi döntés előtt, amikor a kivonuló román határőrök le akarták dönteni, ám három pár lóval sem sikerült elhúzatni – a feldühödött határőrtiszt szétverette az oszlop eredeti, 1861-es állítására emlékeztető márványtáblát (ezt egy év múlva helyettesítették). Másodszor Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor akarta lerombolni, ám erre szerencsére már nem került sor. A környék lakói minden trükköt bevetettek a megvédésére, egy ideig kukoricatáblák és bokrok takarták el az illetéktelen szemek és rossz szándékok elől.
Az obeliszk jelenlegi lánckerítése 1990-ben, Széchenyi István halálának 150. évfordulójára készült, az oszlop déli oldalán található dombormű pedig a szatmári származású, nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László alkotása és ajándéka. Az elmúlt időszakban az obeliszknek és környékének az állapota jelentősen romlott, ráadásul a zónában megkezdődött a földterületek felvásárlása, tagosítása, így veszélybe került az emlékmű megközelíthetősége. Az ezt követő eseményekről pedig már az ünnepi, hálaadó istentiszteleten beszélt a helyi református lelkipásztor, Sziszik József, aki Gellén Sándor esperes igehirdetését követően szólalt fel. Tavaly március 15-én merült fel a hatszáz lakosú Kőszegremetén a felújítás ötlete, a segítség Magyarországról érkezett. A szatmári ügyek előremozdításán sokat dolgozó Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés határmenti együttműködésért felelős bizottságának elnöke a budapesti Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáránál, Szalay-Bobrovniczky Vincénél talált segítséget, ő ajánlott pályázati lehetőséget, amely pénzt juttathat a munka elvégzésére. A Szőcs Péter által vezetett Identitás Alapítvány pályázott és nyert támogatást a felújításra, illetve annál többre is. Sikerült ugyanis megvásárolni egy földterületet, amelyen keresztül utat nyithattak a közútról a Széchenyi-obeliszk felé. A földterület árának ötödét a helyi közösség teremtette elő közadakozással. Magát a felújítást pedig Volosin György végezte el az elmúlt hónapokban.
Szombaton a Túr partján fekvő falu templomában tartott istentiszteletet követően szikrázó napsütésben vonult a népviseletbe öltözött táncosokkal az élen az ünneplő sereg az emlékoszlop felé a frissen lekövezett úton. Szalay-Bobrovniczky helyettes államtitkár az emlékműnél elhangzott beszédében elmondta: mindig örömmel jön a környék „legmagyarabb” településére, ahol most másodszor jár. Beszédében bátorította az erdélyi civil szervezeteket: amennyiben van egy cél, egy nagy megvalósítás, amiben segítségre van szükség, használják ki a magyarországi pályázati lehetőségeket.
A továbbiakban RMDSZ-politikusok ragadták magukhoz a szót az ismert frázisok és közhelyek hangoztatása céljából. Az esemény az emlékoszlop megkoszorúzásával zárult, a kőszegremeteiek számára viszont nem ért véget az ünneplés: a délutáni órákban operettgála, utcabál és tűzijáték is várta őket és vendégeiket a Széchenyi-emléknapon.
(Forrás: Krónika)
