Az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA prognózisa szerint július 19-én egy úgynevezett koronakidobódás részecskefelhője fogja „telibe találni” a Földet. A napfizikusok előrejelzése szerint a G1-es típusú kitörés átmeneti zavarokat okozhat a telekommunikációban, illetve a műholdas helymeghatározásban is.
Hatalmas mágneses plazmafelhő száguld a Föld felé, így az előzetes számítások szerint a Földet ma elérő koronakidobódás anyagfelhője geomágneses vihart fog okozni, ami hatással lehet a műholdak, illetve a telekommunikációs eszközök működésére is. A csillagászok július 15-én észlelték azt az instabil filamentet, vagyis mágneses erőterű töltött részecskékből álló szálat, ami kivált a Napból, és elhagyta központi csillagunk forró plazmából álló légkörét.
A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása, a napkorona egy részének kilökődése a bolygóközi térbe. A koronakidobódásokat a nap mágneses terének az instabilitása okozza. A mágneses anomália miatt kilökődő forró plazmafelhő a naplégkört elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik. A kilökődött anyagfelhő átlagosan 2500-3000 km/sec sebességgel távolodik a Naptól. (A Nap–Föld közepes távolság kerekítve 150 millió kilométer.) A július 15-én történt koronakidobódás hosszan elnyúló anyagfelhője pont a Föld irányába tart, és a számítások szerint 19-én, illetve 20-án éri el a Földet, ami mágneses zavarokat okozhat a földi atmoszférában.
A mágneses vihar miatt a Föld északi féltekéjének számos pontján várhatók sarki fényjelenségek, elsősorban a magasabb szélességi körök mentén, de nem kizárható, hogy a közép-európai régióban is láthatóvá válik az aurora borealis.
A tudósok besorolása szerint az érkező anyagfelhő egy g-1 típusú napkitörésből származik. Ez ugyan nem a legerősebb kategóriájú kitörés, de arra már alkalmas, hogy megzavarja a műholdak működését, sőt, a kis, úgynevezett pocket műholdakat teljesen tönkre is teheti. A kilökődött mágneses plazmafelhő hossza miatt a napfizikusok azt sem tartják kizártnak, hogy a hét további napjaiban is lesznek mágneses zavarok.
A hevesebb napkitörések elsősorban akkor várhatók, amikor a Nap a 11 éves napciklus aktív szakaszába lép. Ilyenkor megnövekednek a koronakidobódások, valamint a csillagunk felszínén észlelhető sötét napfoltok és az erős kifényesedések, az úgynevezett flerek is. A napfolt-aktivitás maximális növekedési üteméből a napfizikusok megközelítő pontossággal ki tudják számítani az adott napciklus erejét, ami fontos lehet a káros hatások mérséklésére való felkészülésben.
