Magyar Péter, a brüsszelita budapesti bábkormány feje egy balatoni luxushajózásáról posztolt fotón Boris Johnson Churchill-könyvével a kezében mutatkozott. A kép kérdéseket vet fel: vajon példaképként tekint a botrányokba belebukott volt brit miniszterelnökre? Magyar tényleg a háborúpárti, Ukrajnát a végsőkig támogató politikustól másolna? És milyen hitele van az ő „luxizás” elleni propagandájának a hajókázása láttán? Ezt (is) feszegette a Mandineren megjelent írásában Kovács András.
Napfény, csillogás, tiszta filmszínház – ez sugárzik arról a képről, amit Magyar Péter tett közzé a közösségi oldalán június 7-én. A fotó alapján a kormányfő a Balatonon hajózgatott. A kezében Boris Johnson A Churchill-tényező című könyve látható. A kép egyszerre üzeni: nagyon laza a Tisz-párt elnöke, valamint hogy a luxizása idején is a II. világháborúban Nagy-Britanniát vezető kormányfővel foglalkozik. Talán példaként tekint Boris Johnsonra és Winston Churchillre? (Előbbi 2022-ben, utóbbi 1945-ben veszítette el a kormány által szervezett választásokat.) Miért tartotta fontosnak Magyar, hogy Johnson alakját beemelje most a nyilvánosságba? Követendőnek tartja-e Johnson politikáját? Példaképként tekint a csúfosan megbukott brit kormányfő tevékenységére, akiről ma már tudjuk: nem volt több egy becstelen politikai kalandornál.
Johnson újságíróként kezdte a pályáját, többek között a The Daily Telegraph brüsszeli tudósítójaként dolgozott. Már ekkor ismertté vált az Európai Unióval szemben kritikus írásairól. 2001-ben a brit parlament képviselője lett a Konzervatív Párt színeiben. Országos ismertségre azonban igazán akkor tett szert, amikor 2008-ban megválasztották London polgármesterének. Két cikluson keresztül, 2016-ig töltötte be ezt a tisztséget. A 2016-os Brexit-népszavazás során a kilépéspárti kampány egyik legismertebb arca volt. A népszavazás után külügyminiszterré nevezték ki Theresa May kormányában. 2019-ben a Konzervatív Párt vezetőjévé, majd az Egyesült Királyság miniszterelnökévé választották. Még ugyanabban az évben nagy választási győzelmet aratott a „Get Brexit Done” („Vigyük véghez a Brexitet”) jelszóval. Ez lehetővé tette számára, hogy 2020-ban végleg kivezesse az országot az Európai Unió intézményrendszeréből. A Brexit ma már csúnyán megosztja az Egyesült Királyságot és társadalmát.
Ez a szélhámos akkor azt állította, hogy a királyság heti 350 millió fontot fizet az EU-nak, amely összeget inkább az egészségügyre lehetne fordítani. A kijelentést később félrevezetőnek bizonyult. A legsúlyosabb botrány a Covid-járvány idején robbant ki. Kiderült, hogy miközben a brit lakosság szigorú lezárások és gyülekezési tilalmak alatt élt, a miniszterelnöki hivatalban és a Downing Streeten több összejövetelt is tartottak. A rendőrség vizsgálatot indított, és Johnson lett az első hivatalban lévő brit miniszterelnök, akit törvénysértés miatt megbírságoltak. A botrány jelentősen hozzájárult politikai bukásához.
2022-ben újabb válság tört ki, amikor kiderült, hogy Johnson olyan politikust nevezett ki fontos tisztségbe, akivel kapcsolatban korábban zaklatási panaszok merültek fel. A miniszterelnök először tagadta, hogy tudott volna az ügyekről, később azonban kiderült, hogy hazudott. Ez tömeges miniszteri lemondásokhoz vezetett, és végül Johnson is kénytelen volt bejelenteni lemondását. Előzőleg többször került konfliktusba a parlamenttel, a médiával és saját párttársaival is, mert folyamatosan hazudozott és maszatolt.
Ez a joviális, mackós „borzoska” végül az egyik legvérszomjasabb háborús héjának bizonyult. Kormánya az elsők között szállított fegyvereket és katonai felszerelést Ukrajnának, Nagy-Britannia azóta is a kijevi diktatúra egyik legnagyobb támogatója, finanszírozója. Johnson többször személyesen is ellátogatott Kijevbe, és gyakran érvelt amellett, hogy a Nyugatnak több fegyvert kell küldenie Ukrajnának, és a háború gyors lezárása helyett Ukrajna győzelmének (?) elősegítésére kell törekednie. 2022-ben megfúrta a béketárgyalásokat, és rábeszélte az ukránokat, hogy vég nélkül folytassák a háborút. Azóta is fel-felveti, hogy a NATO-nak katonákat kell küldenie a kelet-európai frontokra, hogy ne csak az ukránok hulljanak…
Johnson szerint a háború akár elkerülhető lett volna, ha a Nyugat már korábban határozottabban lép fel: a Krím-félsziget 2014-es „annektálásakor” kellett volna megtámadni Oroszországot. De ezzel csak a „nagy demokrata” álca hullott le róla, hiszen a zömmel oroszok lakta félszigeten népszavazás döntött az Ukrajnától való elszakadásról és az orosz föderációhoz való visszatérésről. (A Krímet Hruscsov „ajándékozta” 1954-ben az ukrán kommunistáknak a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.)
A volt brit kormányfőnek a szíriai polgárháborús helyzetre is volt megoldása: a Nyugat meg kellett volna szállja a közel-keleti arab országot. A koronavírus-járvány során pedig kijelentette: „az időseknek bele kell törődniük sorsukba”, a fiataloknak pedig lehetővé kell tenni, hogy „élhessék az életüket, és a gazdaságot működésben kell tartani”.
A 2022-es bukása előtti hónapokban a britek 60-70 százaléka elutasította Johnson politikáját. Sok történész és politikai elemző úgy véli, öröksége kettős marad: egyfelől jelentős történelmi változásokat hajtott végre a Brexithez kapcsolódóan, valamint az Ukrajna-politika területén, másfelől a brit politikai élet egyik legbotrányosabb miniszterelnökeként vonult be a történelembe.
Magyar Péter tehát ettől a Boris Johnsontól kíván példát venni? – teszi fel a kérdést a sajtó. A magyar kormányfő annak tudatában pózolt a 2014-ben megjelent könyvvel, hogy már alaposan ismerjük a szőke angol kormányfői tevékenységét. Ma Nagy-Britanniában senki sem sírja vissza a Johnson-érát. A 2024-es parlamenti választáson éppen Johnson öröksége lökte gödörbe a Konzervatív Párt. Abból a pofonból a mai napig nem tudtak felállni, mivel a konzervatívok támogatottsága jelenleg is 20 százalékpont körül ingadozik.
Magyar és Johnson között több párhuzam felfedezhető. Az angol is teljesen új stílusával tudott gyorsan felemelkedni a brit politikában. A nagyotmondások, a populista demagógia egy ideig fenntartotta a csúcson. Azonban az egyre nagyobb ellentmondások miatt idővel egyre nagyobb pácba került a brit miniszterelnök, majd saját hazugságainak a súlya végleg betemette.
Kovács András így zárja elemzését: „Nem jó ómen a csúnyán megbukott volt angol miniszterelnök könyvével pózolni. Főleg, ha Churchill unokájának a szavait is idecitáljuk: »jó könyv, nagyon olvasmányos, de nem egy nagy tudományos munka, és semmi újat nem tartalmaz«.”
