Idézet a Wikipédia szabad enciklopédia vonatkozó szócikkéből: „Ion Iliescu (Oltenița, 1930. március 3. –) román politikus és államférfi, aki az első, nép által demokratikusan megválasztott elnök volt Romániában 1990 és 1996, majd 2000 és 2004 között. 1996-tól 2000-ig és 2004-től 2008-as nyugdíjazásáig a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora, amelynek a tiszteletbeli elnöke maradt.”
Ion Iliescu volt államfő bevallása szerint nem tekint vissza nosztalgiával a kommunizmusra, de megérti a rendszer dicsőítése mögött meghúzódó mentalitást – közölte a román állami hírügynökség, az Agerpres a „jeles” születési évforduló másnapján.
Románia rendszerváltás utáni első elnöke Ionuţ Vulpescu volt kulturális miniszter vasárnap esti podcastjében beszélt erről. Mint mondta, maga is ismeri az interneten keringő kisfilmeket, amelyek Nicolae Ceauşescu volt kommunista vezetőt dicsőítik. „Én nem tudok nosztalgiával tekinteni vissza, de megértem a jelenség mögött húzódó mentalitást, hiszen egyesek számára a korábbi rendszer a kiszámítható életet jelentette. (…) Nem nehezedett senkire a munkahely, a vadkapitalizmus nyomása, de túl nagy árat fizettünk mindezért” – fogalmazott.
Iliescu felidézte, hogy egy 2021-es felmérés eredményei szerint a romániai lakosság 63 százaléka nosztalgiával tekint vissza a kommunizmusra, és az így érzők többsége úgymond egyidős a román demokráciával, azaz alig több mint 30 éves. Szerinte a fiatalok azért hajlamosak a politikai radikalizmusra, mert hiányoznak az őket védő és támogató politikák. Ugyanakkor csak azok érezhetnek nosztalgiát a kommunizmus évei iránt, akik nem élték meg a Ceauşescu-rendszer által importált koreai modellt – magyarázta. „Paradox módon 1989-ben azoknak harcoltuk ki a szabadságot, akik úgy gondolják, hogy enélkül is meglennének” – nyomatékosította a 95. életévébe lépett virgonc politikai ősmaradvány.
Hozzátette, a fiatal generációk nem tudják, milyen nehéz volt „a helyes pályára” állítani az országot. „A mostani fiatalok már beleszülettek az európai politikai családba. Ők európai polgárok. Nagyon könnyű bírálni, ha nem ismered a régi időket, nem éltél akkor, és egyre kevesebbet mesélnek róluk” – fogalmazott Ion Iliescu. Beszélt arról is, hogy sajnálattal tekint a rendszerváltó forradalom utáni években történt bizonyos epizódokra, helyzetekre, „de ami megtörtént, az elkerülhetetlen volt, ami pedig nem történt meg, az lehetetlen”.
Szintén a Wikipédián olvasható: „A Román Forradalom halálos áldozatainak száma 1104, ebből 162 a Nicolae Ceaușescu elleni tüntetések alatt hunyt el (1989. december 16–22.), és 942 a Nemzeti Megmentési Front hatalomátvétele utáni harcokban. A sebesültek száma 3352 volt, amiből 1107 Ceaușescu uralma alatt történt és 2245 az új hatalom alatt. A halálos áldozatok közül legkevesebb 43 személy magyar nemzetiségű volt, köztük egy személy magyar állampolgár.” Ion Iliescu azóta sem sikerült felelősségre vonni legalább azon áldozatok nevében, akiket az ő uralomra jutása után vesztették életüket.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke egy bukaresti bulvártévében azt állította hétfőn este, hogy még Ion Iliescuban is jobban bíztak annak idején a magyarok, mint most Klaus Iohannisban. Ez azért szemenszedett hazugság, mert csak egyszer történt meg, hogy a romániai magyarok nagy többsége vélhetően Iliescura szavazott egy elnökválasztáson, amikor is az alternatíva a szélsőséges román nacionálkommunista Corneliu Vadim Tudor, Ceaușescu egykori udvari költője volt. Ezen a 2000-es választáson a kisebbik rossznak tűnő jelöltre voksoltak a magyarok, már akik elmentek szavazni…
