Bodosi Dániel emlékére nyílik kiállítás Székelyudvarhelyen, az idei városnapok keretében, a Művelődési Ház koncerttermében.
A vernisszázs június 27-én, csütörtökön 17 órakor lesz, a festőt és életművét Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész méltatja. A kiállítás július 16-áig látogatható.
Bodosi Dániel egy hétgyermekes parasztcsaládban született az akkor a Magyar Királysághoz tartozó erdővidéki Baróton, 1913. július 27-én, ott is halt meg 2006. augusztus 30-án. Szülővárosában érettségizett, felsőfokú képzőművészet tanulmányait 1941–44 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként végezte. Ez idő alatt részt vett budapesti csoportkiállításon és dolgozott Nagybánya, Pécs, Esztergom művésztelepein. A 40-es, 50-es években plakátokat és díszleteket tervez színházak és művelődési házak számára. Példaképe zsögödi Nagy Imre festőművész volt.
2007-ben jelent meg a festő több évtizedes munkásságát bemutató, Bodosi Dániel című album. 2009-ben pedig a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület jelentette meg A baróti Bodosi fivérek: Mihály, Dániel és Antal címet viselő kiadványt. 2013-ban készült el Banner Zoltán Bodosi Dániel című munkája, az első nagy elemzés életéről, helyéről az erdélyi művészetben.
Banner szerint „Bodosi Dániel a székely festőiskola második nemzedékén belül egyedülálló ellentmondás képviselője és feloldója. Miközben talán a legkövetkezetesebben ragaszkodik egy tájegység természeti, társadalmi és kulturális valóságához, ő jutott legmesszebb e földhöz tapadt paraszti lét jelenségeinek felnagyításában, átértelmezésében. (…) Előkészítette s majd bekapcsolódott a nála 25–30 évvel fiatalabb harmadik székely nemzedék küldetésébe, amelynek legkiválóbb képviselői közül például Márton Árpád vagy Plugor Sándor ezt a látványalapú, valóságelvű modern székelyföldi festészetet ugyanúgy alkalmassá tették a múlt terheinek a hordozására s értékeinek átmentésére, akárcsak Bodosi.”
Vécsi Nagy Zoltán szerint „Bodosi Dániel azon kevesek közé tartozott, akinek művészetén keresztül megnyilatkozó lelkisége egy volt a székelységével. A székely ember legnemesebb erényeit hordozta személyiségében: a szorgalomban kiteljesedett munkaerőt, az önerőből felemelkedő intellektus körültekintő bölcsességét…”
