Még pénteken – azaz egy hétköznapi munkanapon – ülésezett Kolozsváron az RMDSZ miniparlamentjének becézett Szövetségi Képviselők Tanácsa, aminek egyébként nincs különösebb súlya vagy hatásköre – általában utólag hagyja jóvá egyhangú szavazással a párt „központi bizottságának” döntéseit.
A romániai magyar sajtó részletesen és hosszan számolt be az ott elhangzottakról, az MTI rövidebben összegzett Az RMDSZ megerősítését, a hibák korrigálását, az előválasztásokhoz való visszatérést szorgalmazta a párt miniparlamentje című tudósításában. A hírügynökség azt emelte ki, hogy a Kelemen Hunor elnök után elsőként felszólaló Markó Béla exelnök nagyon kritikus hangnemet ütött meg.
Ő már az áprilisi magyarországi választások után is előbújt a luxusnyugdíja mögül, bírálva az RMDSZ és a budapesti nemzeti-polgári kormányzat együttműködését, Kelemenék Fidesz-közeliségét. Markó most azt magyarázgatta, hogy miért lapított eddig, holott ő már rég rossz néven vette azt, hogy az Orbán-kormány „ráállt egy Európa- és integrációellenes útra, oroszbarát politikára, a szólás- és véleményszabadság korlátozására” – s ezzel gyakorlatilag a balliberális, brüsszelita paneleket sorjázta. Amúgy az elmúlt hónapokban nagyon is aktív volt a magyarországi Soros-médiában, írásaiból időnként a bukott SZDSZ narratívája köszönt vissza.
Markó az SZKT-n nyakatekert okfejtéssel kereste a magyarázatát annak az „ősbűnnek”, hogy az erdélyi magyar közösség nem akart kormányváltást Magyarországon, és a többség nem is szavazott erre. Végül azzal a butasággal is előállt, hogy az RMDSZ az elmúlt időszakban „annyira Budapest felé fordult, hogy Bukarestről alig vett tudomást”, holott utóbbira kellene inkább figyelni. Ez azért durva csúsztatás, mert az RMDSZ mint romániai parlamenti, sőt kormányzó párt nagyon is Bukarestre figyelt és figyel, gyakorlatilag ott működik és ezer szállal kötődik a mindenkori román hatalomhoz, és ez már Markó elnöksége alatt is így volt.
Az exelnök a kritikák ellenére nem tartja szükségesnek Kelemen Hunor pártelnök lemondását, de úgymond a felelősséget vállalni és a hibákat korrigálni kell, és közösen kell megerősíteni a szervezetet. Adott is néhánty tippet – de ezek arról árulkodnak, hogy nagyon elszállt fölötte az idő, no meg a geopolitika léghajója…
Szabó Ödön Bihar megyei képviselő volt az, aki az SZKT-n felszólalve addig csűrte-csavarta, míg tételesen be nem ismerte: az RMDSZ-ből mára kiszorult (kiszorították ők) a kezdetekbeli világnézeti sokszínűség, az erdélyi magyarság nagy része ma már „a szövetségen kívül van”. Ugyanakkor egyre inkább látszik, hogy nagyon sokan azon dolgoznak, Romániában főleg, de Magyarországon is, hogy az erdélyi magyarság leszakadjon az egységes magyar nemzetről.
Tánczos Barna Hargita megyei szenátor kerek perec megmondta, hogy Székelyföldön fehér holló az az ember, aki tapsol a magyarországi választási eredménynek. Az már a közösségi médiából köszön vissza, hogy az erdélyi magyarok zöme döbbenten és rosszallóan figyeli, milyen figurák kerültek be az Országgyűlésbe és az új magyar kormányba.
A megbírált Kelemen – legalábbis a tudósítások szerint – nem reagált a plénumban Markó kritikájára, de erre nem is volt szükség, hiszen ő már az ülés elején leszögezte: a magyarországi választások után ő és párttársai Erdélyben nagyon erős és valós érzelmekkel találkoztak. Szerinte az első nagy feladat ezeknek az érzelmeknek a megértése: azoké is, akik csalódottak, és azoké is, akik bizakodnak vagy örülnek, hiszen „a nap végén nincs két erdélyi társadalom”.
Ez viszont sokaknak nem tetszik, ezért máris azon dolgoznak, hogy afféle „tiszás rendszerváltást” generáljanak Erdélyben is. Viszonylag friss hír, hogy Magyar Péter emberei ellen-Tusványost szerveznek július végén a székelyföldi Homoródfürdőn. A sorosista-szekus média már meg is kezdte a hírverést és a toborzást, a szervezők között pedig feltűnt a „szabadúszó” színész, Kátai István, a minap elítélt székelyudvarhelyi expolgármester, Gálfi Árpád, a volt Kolozs megyei román alprefektus, Györke Zsolt, illetve több civilnek, sőt „apolitikusnak” mondott Tisza-aktivista.
