In memoriam Chiyo Wagner

Az 1922-ben Nagyváradon született neves szobrász, Wagner Nándor művészeti és szellemi örökségét az Academia Humana Alapítvány őrzi és ápolja.  Az az ötlet, hogy feleségével ezen a néven alapítványt hozzanak létre, még a szobrászművész életében, a kilencvenes évek elején született meg Budapesten, de végül csak 1999-ben vált valóra, immár Wagner Nándor 1997-ben bekövetkezett halála után.

Az Academia Humana alapítója a szobrász özvegye, Chiyo Akiyama-Wagner japán festőművész, aki az azóta eltelt esztendőkben példásan végezte vállalt mecénási feladatát Kiss Sándor alapítványi elnökkel egyetemben, sokat téve a szülőföldjét 1956 után kényszerűen elhagyó, eredményes svédországi és japáni művészkarriert befutó, világhírnevet szerzett Wagner Nándor „visszahonosításáért”. S bár ez jobbára már csak a művei révén történhetett, ebből a folyamatból nem maradt ki a szülőváros, Nagyvárad sem, hiszen ezzel a művész végakaratának kívántak megfelelni. 2005 volt az az év, amikor a szobrász egyik zseniális alkotása, a József Attila-szobor otthonra lelt Váradon, a szülőházára pedig emléktábla került.

Az Academia Humana Alapítvány nemrég szomorú hírt közölt: Wagner Chiyo asszony 2021. október 29-én reggel a tokiói Szent Lukács kórházban békésen örökre elaludt, 91 éves korában. Nyilvános végső búcsúztatása december 11-én lesz Utsunomiyában, urnáját utána helyezik el Masikóban, ahol a férje hamvai is nyugszanak. Az alábbiakban osztjuk meg az olvasókkal Kiss Sándor A szobrászfeleség című megemlékező írását, amelyet 2021. november 28-án keltezett Tokióban.

1930. szeptember 22-én Szapporóban született, az Akiyama család negyedik leányaként. Nővérei már mind iskolások voltak. Hírneves szapporói család, tulajdonképpen a városalapítók egyike. Édesapja, Akiyama Kohnoshin nagynevű gyógyszerész volt, receptjeit saját üzemében gyárttatta és termékeit forgalmazta. Édesanyja, Tetsu asszony határozottan irányította a számos üzletfelet és vendéget fogadó, valamint a nagycsaládot kiszolgáló hatalmas háztartást. A ház hangulatát az állandó jövés-menés adta. Ebben a környezetben volt gyermek, könnyen és gyorsan tanult, iskoláit a háború évei alatt végezte el. Tizenöt évesen élte át Japán kapitulálását, majd az amerikai megszállást.

Chiyo Japán első női egyetemén, a Japan Women’s University angol nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1951-ben. Egyeteme jelmondata („találd meg az ideális életmódot, és legyél olyan nő, aki továbbra is ragyog”) vezérelte egész életén át. Művészeti ismereteket másodszakon tanult. Professzorai irodalmi fordító és tolmács szerepre buzdították.

Mozgalmas évtized következett életében. Kutatóorvos férjével először Tokióban, majd egy-egy évet a nagy múltú Harvard Egyetem, illetve a svédországi Lundi Egyetem kampuszán éltek. 1960-ban itt jelentkezett Wagner Nándornál rajztanulásra. Életében először találkozott egy olyan mesterrel, akinek irányításával rajz- és festészeti tehetsége két hónap alatt szinte kirobbant. Chiyo úgy érezte, hogy ekkor találta meg életének értelmét. Ám pont ekkor járt le az ösztöndíj, és férjével még ez évben visszatértek Japánba.

Tanár és növendék két külön világból érkezett, de a kölcsönös rokonszenv mellett a művészetek iránti rajongásuk, és háborús élményeik is összekötötték őket. Levelezésük egyre élénkebb és bensőségesebb lett. Pár év múlva újra találkoztak Lundban, s végül úgy döntöttek, hogy összekötik életüket.

Wagner Nándor (Nagyvárad, 1922. október 7. – Moka, Japán, 1997. november 15.)

A művészélet velejárója a bevételek kiszámíthatatlansága, elmaradása. Időnként komoly anyagi gondok között, kisebb munkákból éltek. Chiyo tehetséges akvarellistaként kiállításokon sikerrel szerepelt, sokan megvásárolták képeit. Még Nándor épületszobrászati munkájában is alkotó módon vett részt. Három, művészi sikerekkel teli svédországi munkás év után 1969-ben áttelepültek Japánba.

A fészekrakás örömeit élték át először Masikoban a műterem felépítésével, majd öt évvel utána Tokióban házépítéssel. A terveket Nándor készítette, a kivitelezésben mindketten alaposan részt vettek. Nem kímélték magukat. 1970 szilveszterén már a műtermükben készült el ünnepélyesen az első Wagner-alkotás Japánban. Szigorú napirendet tartottak, Chiyo asszony vezette a háztartást, és férje szobrászsegédje is ő volt, szebben mondva valódi szobrászfeleség. Mindent el tudott intézni, az agyag előkészítésétől a különböző adminisztrációs munkákig. Ő segítette közös alapítványuk, a Tao Alapítvány (ma Wagner Nándor Alapítvány) létrehozását is. Életét teljes egészében Nándor művészi munkájának támogatására szentelte úgy, hogy eközben mindketten teljes életet tudtak élni.

Életüket 27 éven át, Nándor haláláig az elválaszthatatlan együttlét, a közös művészeti munka jellemezte, de Chiyo asszony mindig igyekezett és szeretett is a háttérben maradni, azonban minden sikerben benne volt az ő tevékenysége és az ő öröme is.

1997 augusztusában lesújtva tértek haza európai útjukról. Nándor Magyarországon maradt szobrairól nemigen akartak itthon tudni. Ajándékozási szándékai függőben maradtak. Bántotta mindkettőjüket az is, hogy az apa sírját Váradon az eldózerolt temetőben már nem tudták felkresni…

Japánba hazaérve Wagner Nándornál daganatot diagnosztizáltak, a kezelést elhárította. November 15-i halálával a szobrászfeleség lett férje művészeti örökségének ápolója és őrzője. Életkedvét elvesztette, idegösszeroppanást kapott, de a ráruházott feladatok fontossága és időszerűsége kisegítette mély gyászából.

Emléktábla a nagyváradi szülőházon, a mai Ady Endre utcában, a képen látható házszám alatt

A gyászév letelte után, 1999-ben megalapította az Academia Humana Alapítványt Budapesten. Ez tette lehetővé, hogy megmentsék Nándor ötven éve elveszettnek hitt művét. Október 6-án, a nemzeti gyásznapon avatták fel Nándor Corpus Hungaricum szobrát Székesfehérvárott.

A 2000-es években mindig csak egy nagy feladatra összpontosított, de egyidejűleg két térségre kellett figyelnie. Sohasem fogott egy új feladatba, amíg az éppen futóval nem végzett. A sietség és az erőlködés nem az ő stílusa volt. Az alapítványok közreműködésével időben párhuzamosan, Japánban és Magyarországon egyaránt folyt a munka.

Chiyo asszony fontosnak tartotta Nándor szétszóródott művészeti hagyatékának felmérését. Részvételével Nagyváradon, Svédországban kerestük műveit, felkutattuk barátait. Sikerült a magyar és svédországi szobrászati hagyatéknak majdnem teljes megismerése, valamint megtaláltuk még élő jó néhány régi barátját is.

A Filozófiai Kert szoborcsoport ajándékozása Budapestnek Nándor halála miatt megszakadt. Chiyo asszony a japán szokások szerint csak a gyászév letelte után, férje végakarata szerint ismételte meg az ajándékozási szándékot. Wagner Nándor neve ekkor itthon szinte ismeretlen volt, ezért a tárgyalások Chiyo nélkül akadoztak. Szerény érvelésével és mosolyával sikerült meggyőzni az illetékeseket őszinte szándékáról. Persze támadások és feljelentések mellett került sor az ünnepélyes avatóra 2001. október 18-án, pár héttel azután, hogy a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai leomlottak. Ettől kezdve Chiyo asszony minden magyarországi útja során érkezéskor és induláskor is felkereste a Filozófiai Kertet. A Gellérthegyen álló szoborcsoport ma a főváros egyik leglátogatottabb alkotása.

A szoborgipszek felkutatása, megmentése és felavatása embert próbáló feladat volt. Különösen így volt a költő, József Attila szobrával. Chiyo asszony többször felkereste Váradot, egyszerre tapasztalta a konok politikai elutasítást és a szíves fogadtatást. Tökéletesnek tartotta a Petőfi parkban kijelölt helyet, szemben férjének művészeti iskolájával, ahol a szobrászatot kezdte tanulni. Bízott a sikerben, tudta, hogy Tőkés László református püspök kitűnő taktikája és hathatós segítsége eredményre vezet. A 2005-ös Varadinum főeseménye lett a szobor avatása, a magyar költészet szentháromságának váradi ünnepe. Így és ekkor térhetett haza Wagner Nándor a szülővárosába.

Chiyo asszony életműve az, hogy Nándor emlékezete máig élénken él, Japánban, Magyarországon és Nagyváradon. Ez köszönhető a számos Wagner Nándor-szimpóziumnak, az évente megrendezett Wagner Nándor alkotói versenyeknek a Partiumi Keresztény Egyetemen, és az Anyaság-versenyeknek Miskolcon, valamint a Nagybánya Tájképfestő Telep támogatásának is.

Japánban évente kétszer kiállítást rendeznek Masikoban, a Wagner Alkotások Galériájában. A Földanyát Szapporóban, az Anya gyermekével szobrot Ucunomijában állították fel. A japán-magyar diplomáciai kapcsolatok 140. jubileumán avatták fel a Filozófiai Kert szoborcsoportot Tokió Nakano kerületében, a Filozófiai Parkban. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Chiyo asszony volt a Magyar Olimpiai Bizottság és a Tocsigi prefektúra elnökének az összekötője a magyar olimpikonok edzőpályáinak biztosítása ügyében.

Magyarországon további három szobor – Földanya, Anyaság, Mózes (Chiyo asszony személyes ajándéka) – került felavatásra. Székesfehérvár kiemelt szerepet kapott Nándor emlékének őrzésében. Minden évben a Corpus Hungaricum szobornál tartják a Nemzeti Gyásznapot, ahol az Academia Humana Alapítvány által támogatott II. Rákóczi Ferenc általános iskola diákjai az aradi eseményeket felelevenítő emlékelőadással tisztelegnek.

A sportért tett szolgálatáért és Wagner Nándor örökségének példaszerű ápolásáért Áder János köztársasági elnökünk a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki idén júliusban.

Chiyo asszony a halálra készülve elégedetten kijelentette: „mindent, amit vállaltam, teljesítettem”.

Isten nyugosztalja ezt a drága lelkű embert!

Wagner Nándort idézzük: „ÖRÖKKÉVALÓSÁG. A reinkarnáció szobra. A forma érkezik és elszáll egyszerre. Svédországban csináltam öntött, rozsdamentes acélból, aztán idehozattam, majd fölállítottam erre a dombra az intézet kertjében. Mögötte lesz ameditációs hely.”
A szobrász hamvai itt nyugszanak e domb tövében, Japán Mashiko nevű városkájában. Ide fognak kerülni Chiyo Akiyama Wagneréi is…

Total
7
Megosztás
Total
7
Megosztás