Elhalasztották Kiril Petkov bolgár miniszterelnök szkopjei látogatását, miután az egész szófiai kormány önkéntes karanténba vonult. Az eredetileg január 18-ra tervezett utazás célja, hogy még a féléves francia elnökség ideje alatt megegyezzenek Észak-Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdésére vonatkozó bolgár vétó feloldásáról.
A bolgár közvélemény és politikai elit szemében egy ilyen megállapodás a nemzeti érdekek feladását jelentené és alapjaiban rengetné meg az alig egy hónapja összetákolt négypárti kényszerkoalíciót (amely gyakorlatilag ötpárti, mert Rumen Radev államfő saját miniszterei révén szintén benne van).
A napokban megtartott, közel hatórás nemzetbiztonsági tanácskozáson végül Radev megerősítette az előző Boriszov-kormány álláspontját a bolgár vétóról, amely szerint „Észak-Macedónia és az EU közötti csatlakozási tárgyalások megkezdését nem a határidőkhöz kell kötni, hanem a valódi eredményektől kell függővé tennie, beleértve a macedóniai bolgárok jogainak érvényesítését is”.
Továbbá megállapították, hogy a Szófia és Szkopje közötti 2017-es szerződés aláírása óta a tagjelölt ország négy éven át semmit sem tett annak végrehajtása ügyében. A tanácskozáson elért konszenzus megmutatta, hogy Radev államelnök szava még mindig döntő, és a nagy nemzetközi nyomás ellenére a bolgár politika összezár a nemzeti érdekek mentén. Ebből a szempontból nézve a karanténszünet a lehető legjobbkor jött a kormány számára.
A bolgárok nemzetként sértve érzik magukat, mert a macedónok ellopják múltjukat és nyelvüket. Az északmacedónok viszont nemzetként érzik magukat fenyegetve, mert ha a történelmük és a nyelvük bolgár, akkor aligha tekinthetők más nemzetnek. A macedón tankönyvekben a bolgárok továbbra is keletről jött tatárokként, egykori fasiszta megszállókként vannak feltüntetve. Ezenfelül az országban gyakoriak a bolgár emlékhelyek, bolgár identitású hősök sírjainak gyalázása.
A konfliktus feloldhatatlannak tűnik, bármelyik kormány enged a másik nyomásának, azonnali bukásra van ítélve. Ráadásul a 2019-ben megkötött görög–macedón névváltoztatási szerződés elvágta Szkopje mozgásterét, hogy az antik korszak irányába eresszen történelmi gyökereket, így az észak-macedónoknak már nincs hova hátrálniuk. Marad a Bulgária-ellenségkép és a titói szláv irányvonal. Egyes politikai vélemények szerint Észak-Macedónia bolgárellenes érzelmeit a szerb titkosszolgálatok keltették és táplálják évtizedek óta.
A bolgárok ragaszkodnak az „egy nép, két ország” álláspontjukhoz, és hogy a macedón nyelv egyfajta bolgár nyelvjárás. 1945-ig közös volt a két nép történelme, amíg Moszkva, Belgrád és a Komintern ki nem találta a macedón önálló nemzetet. Független történészek álláspontja szerint a mai macedónok éppúgy türk eredetű népcsoport, mint a bolgár. Szláv nyelvük és görögkeleti vallásuk csupán a több évszázados bizánci múlt és elszlávosodás folyománya. Az alig negyed magyarországnyi, kétmilliós Észak-Macedóniában a lakosság egyharmad albán nemzetiségű és szunnita muzulmán vallású.
Bulgária vétója nem csak Észak-Macedóniát gátolja uniós csatlakozásában: az albánokkal folytatott tárgyalások is zátonyra futottak keleti szomszédja konfliktusa miatt, ugyanis a két országot az EU csak együtt hajlandó felvenni tagjai közé. Ezzel kapcsolatban Dimitar Kovacsevszki északmacedón miniszterelnökjelölt január 12-én találkozott és tárgyalásokat folytatott Ilir Meta albán elnökkel. Mindketten kifejezték, hogy a két szomszédos baráti ország ugyanazokat az értékeket vallja, és közös jövőjük van. Reményüket fejezték ki, hogy mindkét ország hamarosan megkezdi az EU-tagságról szóló tárgyalásokat, mert mind Észak-Macedónia, mind Albánia mindent megtett, amit kértek tőle. A bolgár vétó azonban éppolyan lényeges lehet, mint annak idején a görög ellenállás az önálló, szláv Macedóniával szemben, amely elnevezés egy történelmi görög tartományé, s ami miatt Athén el tudta érni, hogy végül a volt jugoszláv tagköztársaság nem Macedónia, hanem „csak” Észak-Macedónia szerezhessen nemzetközi elismerést.
