Magyar anyanyelvű, sváb etnikumú egykori középiskolai osztálytársammal beszélgetek, aki az 1989 decemberi változások után Németországba települt – ahonnan most néhány napra haza(?)látogatott. (Jut eszembe: ma van a német egység napja. Miután a II. világháborúban szövetséges, Németországot megszálló hatalmak vezetői megegyeztek az ország békés egyesítésében, 1990. október 3-án helyreállt a német állami és nemzeti egység: egyesült az NSZK és az NDK.)
– Éppen tegnap olvastam valahol, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) nevű jobboldali politikai párt, amely nagyon bevándorlásellenes, immár Németország legnépszerűbb pártjává avanzsált – mondom. Majd hozzáteszem: – Februárban még csak 21 százalékos volt az AfD népszerűsége, de az egyik társadalomkutató intézet legutóbbi felmérése szerint mostanára elérték a 26 százalékot. Ami azt jelenti, hogy maguk mögé utasították Friedrich Merz kancellár konzervatív blokkját is, amelyre jelenleg a választók 24 százaléka szavazna…
– Ezzel nekem is újat mondtál, de nem leptél meg, mert az AfD népszerűsége már jó ideje folyamatosan nő – válaszolta.
– Legközelebb te is az AfD-re szavazol? – kérdeztem annak tudatában, hogy – bár korábbi hazalátogatásai alkalmával még empátiával beszélt a támogatásra szoruló bevándorlókról – most heves kirohanást intézett a migránsok ellen, akik miatt egyre kevésbé jó Németországban élni.
Nagy meglepetésemre hajdani osztálytársam válasza így hangzott:
– Azt már nem!
– Ezek szerint még mindig migránspárti vagy?
– Szó sincs róla! Az illegális bevándorlók Németországba való engedése nagy melléfogás.
– Akkor miért nem szavazol az AfD-re? – értetlenkedtem.
– Mert azok engem is bevándorlónak tekintenek! – hangzott a válasz.
– De hiszen te az 1989-es rendszerváltás után mentél ki, amikor már csak azokat fogadták be Németországba, akik nemcsak a német származásukat tudták bizonyítani, hanem azt is, hogy német szellemben nevelkedtek… Vagy téged nem ismertek el úgynevezett „népi németnek”?
– De igen. Csakhogy az AfD-sek nem a származást nézik, hanem a születési helyet. Szerintük mindenki betolakodó, aki nem Németországban született. Ezt is tudva bolond lennék, ha rájuk szavaznék!
Néhány tudnivaló azok számára, akik nem ismerősek Nagykároly környékén és a harminc évvel ezelőtti (tehát már a „Ceausescu-korzsak” utáni) helyi viszonyok terén sem tájékozottak. Magyar ajkú svábok által (is) lakott vidékről van szó, akiknek a nagy részét három évtizeddel ezelőtt élénken foglalkoztatta a Németországba való kitelepülés vagy legalább látogatás lehetősége. Akkoriban azonban az útlevélen kívül még az egyszerű látogatáshoz is vízum (értsd: beutazásra, illetve megszabott idei ott-tartózkodásra feljogosító engedély) szükségeltetett. Arról, hogy ennek elnyeréséhez az egyszerű román állampolgároknak mi mindent kellett beszerezniük, Jörn Rosenberg, Németország temesvári főkonzulja 1997 augusztusában Szatmár megyében járva egyebek között a következőket nyilatkozta: „betegbiztosítási igazolvány; a munkahelyi, iskolai vagy nyugdíjbiztosítás meglétét igazoló irat; munkaviszonyban álló személy esetében igazolás arról, hogy az illető szabadságon van, háztartásbeli esetében közjegyzői igazolás; közjegyző által hitelesített meghívó, amelyben egy német állampolgárságú vagy hosszúlejáratú németországi tartózkodási engedéllyel rendelkező személy vállalja, hogy amennyiben erre szükség mutatkozna, fedezi a meghívott utazási, illetve ellátási költségeit egész németországi tartózkodási idejére; bizonylat arról, hogy a meghívó személy rendelkezik az ehhez szükséges anyagiakkal, illetve lakóterülettel.”
Ugyanekkor a (más országokon való átjutáskor esedékes) tranzitvízum megszerzése érdekében a román állampolgároknak a következőkre volt még szükségük: „a célország vízuma az útlevélben; vonattal vagy repülőgéppel történő utazás esetén oda-vissza jegy; személygépkocsival való utazás esetén zöldkártya; munkahelyi igazolás.”
A főkonzul ugyanakkor hozzátette, hogy egy Genscher külügyminiszter és a román hatóságok által aláírt egyezmény értelmében a német nemzetiségű vagy származású román állampolgárok Németországba való vízumigénylés esetén a következő kedvezményeket élvezik. „Esetükben a konzuli szolgáltatás ingyenes, meghívólevéllel sem kell rendelkezniük, és nem kell személyesen elmenjenek a konzulátusra, irataikat a romániai Német Demokrata Fórum viheti-hozhatja. Ki minősül németnek, illetve német származásúnak? Ennek eldöntésekor a legfontosabb kritérium a német nyelv ismerete. Számít továbbá a származási bizonylat (családfa). Amennyiben valaki tud németül, német iskolába járt, vagy bizonyítani tudja, hogy nem szakadt el a németségtől, német kultúrában nevelkedett, elegendő, ha negyedrészben német származású. Bizonyítékként például a Szovjetunióba való deportálást igazoló okmányt, vagy azt is figyelembe veszik, ha a katonakönyvébe valaki németnek van beírva. Azt is beszámíthatják, ha az NDF bizonylatot állít ki arról, hogy az illető valóban német érzelmű. Ugyanakkor aki származására való hivatkozással kéri a vízumot, annak kötelező módon ismernie kell a német nyelvet.”
Két fontos tudnivaló: 1. a szatmári svábok többsége nem tudott németül… 2. a fentiekben csak vízumhoz jutásról van szó, nem pedig a német állampolgárság megszerzéséről.
Mindezeket tudva ki-ki összehasonlíthatja a három évtizeddel ezelőtti helyzetet a mostani kaotikus állapotokkal. Amikor Németország jelenlegi legnépszerűbb politikai pártja már nem csak a migránsokat tartja betolakodóknak, hanem a máshonnan betelepült „népi németeket” is…
Boros Ernő
