A Gyergyószárhegyi Művésztelep 64 alkotójának munkáiból nyílik kiállítás a budapesti Műcsarnokban március 7-én az erdélyi művésztelep megalakulása 50. évfordulója alkalmából.
A Szárhegy 50 – Kortárs anzix című kiállítás tematikailag és műfajilag sokszínű alkotásokon keresztül közvetíti a művésztelep univerzális értékeit. Az ötven év alatt a Szárhegyen megforduló mintegy ezer alkotó közül a Műcsarnokban 64 művész munkái lesznek láthatók – olvasható az intézmény tájékoztatójában. (A régi polgári világ anzix szava látképes postai üdvözlőlapot jelentett, a német Ansichtskarte első tagjából, aminek jelentése: látvány, látkép, az ansehen – megnéz – igéből eredően.)
Az első művésztáborokat az 1970-es évek közepén, a kommunista diktatúra időszakában szervezték meg Gyergyószárhegyen, a ferences kolostorban. Az etnikai és ideológiai szempontból is szigorúan cenzúrázott, kezdetben főként romániai magyar és román művészeket befogadó alkotótelepet már akkor a párbeszéd és a tolerancia jellemezte. Zöld Lajos (1932–2014) helybéli születésű csíkszeredai, újságíró, közíró, közösségszervező volt a gyergyószárhegyi festőtábor egyik alapítója 1974-ben, Márton Árpád és Gaál András festőművészekkel közösen, ő húsz éven át igazgatta is azt, aminek a hivatalos neve Barátság Képzőművészeti Alkotótábor volt.
A művésztelep az idők során megőrizte hagyományait. Az 1990-es évek végi strukturális változások után Erős István és Siklódi Zsolt képzőművészek vették át a művésztelep vezetését, akik újraértelmezték a szellemiséget, és a helyi értékekre fókuszálva kitágították annak horizontját. A bővülő műfaji lehetőségekkel együtt megjelentek a helyspecifikus, a természet és a művészet kapcsolatát fókuszba állító alkotások is.
A művésztelep csapata nagy hangsúlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére, amelyek folyamatos ápolása, bővítése az elkövetkezendő évtizedekben is kulcsfontosságúnak bizonyult. Erős István, a Szárhegyi Művésztelep egykori vezetője, a mostani kiállítás kezdeményezője, szervezője, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) rektora szerint az a tény, hogy a szárhegyi művésztelep öt évtizeden át fenn tudott maradni – túlélve a romániai kommunista diktatúra legsötétebb éveit, a rendszerváltás zavaros időszakát, majd a demokrácia kezdeti éveinek művészeti-kulturális szempontokra nem mindig érzékeny periódusát –, már önmagában is óriási eredmény.
A szárhegyi alkotótelep 50 éves története azt is bizonyítja, hogy kiforrott művészeti koncepcióval, a nagy művészeti központoktól távol eső helyeken is sikeresen működhetnek jelentős szellemi műhelyek, ahol a természeti és a falusi környezet kontextusában megszülető helyspecifikus műalkotások új tartalmi rétegeket fednek fel, érvényes lokális válaszokat adva a globális kérdésekre.
