Nemrég megjelent Daniel Morar Putea să fie altcumva (Lehetett volna másként) című könyve, amelyből egyebek között azt is megtudhatjuk, hogy – miután olyan jogkörökkel lettek felruházva, amelyekkel az alkotmány szerint nem rendelkeznek – a román titkosszolgálatok az igazságszolgáltatás munkájába is beavatkoztak.
Sőt, Morar még ennél is messzebb megy: „olyan államban élünk, aemlyben szinte semmi fontos nem történik a titkosszolgálatok jóváhagyása nélkül” – szögezi le. A szerző 2005 és 2013 között korrupcióellenes főügyész volt Romániában, majd alkotmánybíró. Betöltött funkciói okán kellő rálátása lehetett arra, amiről ír. Ezért az O istorie subiectivă a justiției după 1990 (Az 1990 utáni igazságszolgáltatás szubjektív története) alcímet viselő könyv az audiovizuális, írott és világhálós román médiában egyaránt nagy botrányt kavart. Cătălin Drulă, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke például bejelentette: kérni fogják egy parlamenti vizsgálóbizottság mielőbbi felállítását, mert „összeegyeztethetetlen a demokráciával, hogy a politikát és az igazságszolgáltatást a titkosszolgálatok irányítsák.”
Emlékeztetőül: Daniel Morar korántsem az első olyan bennfentes, aki hasonló állításokat fogalmaz meg.
Traian Băsescu 2004. december 21. és 2014. december 21. között volt Románia elnöke. Ebben a minőségében az Alkotmány vonatkozó előírásának megfelelően az Ország Legfelsőbb Védelmi Tanácsának (Consiliului Suprem de Apărare a Țării – CSAT) az elnöki tisztségét is betöltötte. Román lapok szerint a CSAT további két kulcsfontosságú intézményt az ő parancsnoksága idején hozott létre: az Országos Hírszerző Közösséget (Comunitatea Naţională de Informaţii – CNI) és az Országos Nemzetbiztonsági Igazgatóságot (Departamentul Securităţii Naţionale – DSN). Előbbit a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és további három hasonló szolgálat (SIE, DGA és DGIPI) alkotja, utóbbi az elnöki hivatal mellett működik, és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos általános problémákkal foglalkozik. (Forrás: Mihai Pâlșu: Studiu de caz! Ponta, agent SIE! Legea secretului, dreptul preşedintelui Băsescu, Puterea, 2014/9)
Ilyen körülmények között a mandátumának megszűnését követő hetekben, hónapokban Băsescu mindenki másnál jobban beleláthatott a titkosszolgálatok kártyáiba.
Mivel akkoriban is így gondoltam, félretettem és megőriztem néhány abban az időszakban tett nyilatkozatát. Íme:
A hajdani hajóskapitány 2014 végén a következő „végszóval” búcsúzott elnöki mandátumától: „A titkosszolgálatok túl nagy hatalomra tettek szert.”
2015. május 24-én a B1 hírtelevízióban: „A biztonsági struktúrák túlságosan erősek az állampolgárokkal szemben, és túlságosan erősek bármely állami intézménnyel szemben. A parlamenti bizottságok csupán hamis ellenőrzést gyakorolnak, mivel sem jogosítványaik, sem szerkezetük nem teszi lehetővé, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a romániai hírszerző szolgálatok fölött. (…) Jelenleg senki nem végez reális ellenőrzést a titkosszolgálatok fölött. Egyetlen ellenőrzés létezik, az intézményen belül, az igazgató szintjén, aki a politikai osztályból származik.” (Forrás: Băsescu: Comisiile parlamentare nu sunt capabile să controleze serviciile. E un fals control, Mediafax)
Néhány nappal később kelt Facebook-bejegyzésében Băsescu azt fejtegette, hogy az ügyészség egyes tagjai a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) parancsait hajtják végre. „SRI-tisztek felügyelete alatt dolgoznak a dossziékon, és az ankétokat erőszakoltan a SRI által óhajtott következtetésekre jutás felé befolyásolják, anélkül, hogy a vádlottak bűnösségét valós bizonyítékokkal tudnák alátámasztani.”
Nemsokára még ennél is tovább menve olyan ügyészekről beszélt, akik „az előzetes letartóztatási kérelmekbe és a vádiratba bizonyítékokkal alá nem támasztott vádakat visznek be, a vádlottra nézve előnyös bizonyítékokat pedig eltüntetnek, félrevezetve a bírókat. Ügyészek, akik ankét alatt álló ügyek dossziéiból származó információkat szelektíven juttatnak el a sajtónak, a nyilvánosság óriási nyomását alakítva ki. A bírókat pedig gyakran befolyásolja, megfélemlíti a nyilvánosság nyomása.” (Forrás: Băsescu: Sunt procurori care lucrează în dosare subcontrolul ofiţerilor SRI, Flux24.ro)
Miután ugyanezt a problémát 2018-ban a SRI tevékenységét megfigyelő parlamenti bizottság hosszasan vizsgálta, 2018-ban Claudiu Manda, a bizottság elnöke bejelentette: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 1990 óta összesen 565 megállapodást kötött különböző állami intézményekkel, ezek közül 337 van még érvényben. A SRI a bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanáccsal (CSM), az Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyal (DNA), a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztállyal (DIICOT), a legfőbb ügyészséggel, illetve más igazságügyi szervekkel összesen 18 megállapodást írt alá. Ezek közül kettő titkos, és a terrorfenyegetés elleni fellépésre vonatkozik.
Később Marian Cucşa, a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke azt mondta: az igazságügyi intézményekkel kötött együttműködési megállapodások felmondása óta hetven százalékkal csökkent a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által végzett lehallgatások száma. Ezzel mintha ezt sugallta volna: nyugalom, mert volt ugyan gond, de a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság közbeavatkozása nyomán rendeződött a helyzet…
Valóban így lenne?
Alina Mungiu-Pippidi neves politológus 2019. június 19-én a B1 TV-ben mást mondott. A România Curată (Tiszta Románia) tényfeltáró honlapon is közzétett nyilatkozata szerint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) kisajátította az adóhatóság, a Számvevőszék, a Csalásellenes Küzdelem Főosztálya (DLAF), a Központi Választási Iroda (BEC), valamint a szervátültetéseket ellenőrző hatóságok szerepét. Kizárólagos hozzáférésük van a választásokra, az adókra, a lakosság-nyilvántartásra vonatkozó adatbázisokhoz, s hamarosan a szervátültetési igények is hozzájuk kerülnek. „A hírszerzés az információ öt százalékát adja át az ügyészeknek, a többivel pedig mindenkit ellenőrzése alatt tart zsarolással” – hangsúlyozta a politológus. Mungiu-Pippidi szerint a SRI a magán- és az állami vállalatokat is megfigyelés alatt tarthatja egy olyan adatbázis révén, amely nem nyilvános, vagyis amit nem oszt meg az adóhatósággal. „Gyakorlatilag úgy van, ahogy a DNA-val is dolgoztak: ők döntik el, kit kell elkapni, és az adóhatóság nem fogja tudni, hogy mennyire szelektív a kapott információ, mert a titkosszolgákat védi a nemzetbiztonságról szóló 1991-es törvény” – összegezett az ismert politológus.
Mi pedig tegyük hozzá: mindez az ország nem román polgárait még védtelenebbekké, kiszolgáltatottabbakká teszi. Esetükben/esetünkben ugyanis a törvénytelenségeket elkövető titkosszolgák mondhatni magától értetődő módon takarózhatnak a nemzetbiztonsági törvénnyel, hiszen a nemzeti kisebbségeket (elsősorban a magyarokat) Romániában nemzetbiztonsági kockázatot jelentő tényezőként kezelik.
Lehetne másként is?
Boros Ernő
