Téves volt a magyar Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése, ami alapján az Operatív Törzs az augusztus 20-ai fővárosi Szent Jobb-körmenetnek a beltéri megtartását javasolta, illetve az esti tűzijáték elhalasztása mellett döntött. Az OMSZ emberei zivatart és erős szelet jósoltak Budapestnek, de durván tévedtek, majd azzal védekeztek, hogy az ő szakmájuk lényege a bizonytalanság. Megyeri Dávidnak a Magyar Nemzetben megjelent alábbi írása felülemelkedik az ünneprontó „meteomókusok” mellényúlásán.
A hétvége nagy sikere volt, hogy szó szerint sikerült megúsznunk a vihart, és a tűzijáték kényszerű elhalasztása ellenére közmegelégedésre zajlottak le a Szent István-napi rendezvények. Az emberek fegyelmezetten tudomásul vették, hogy az időjárás felett nincs hatalmunk, a mezőgazdaságnak a lezúduló eső pedig aranyat ér. Ha más eredménye nem is lett volna az augusztus 20-i ünnepnek, már ez a higgadtság is elég útravaló volna számunkra a jelenlegi, pozitív történésekben szegény európai közegünkben.
Az ünneplő sokaság országszerte éppen arról a lelkierőről, a gondokon való felülemelkedés képességéről tett tanúbizonyságot, amit Novák Katalin köztársasági elnök hozott szóba Székesfehérváron. Az államfő beszédében hangsúlyozta: éppen most, amikor az árak egyfolytában emelkednek, a szomszédunkban fegyverek ropognak, van igazán szükség az ünnepre. Arra, hogy ráláthassunk a múltunkra, hogy a nemzet magától értetődő összetartozását megtaláljuk. Most kell Szent István istenhitéből, bátorságából erőt merítenünk – mondta.
Az ünneplők, akik megjelentek a különböző helyszíneken, ha nem is gondolták végig a magyar történelem fordulópontjait, meghatározó eseményeit, ösztönösen érezték, hogy olyan időket élünk, amikor a kis előrelépéseket is meg kell becsülni, és nem szabad felülni azoknak a hangoknak, amelyeket a „mindegy, hogy hogyan és mit, csak ártson” infantilis ellenzéki proteszthisztéria táplál. Ezért nem volt a kutya sem kíváncsi a baloldali orgánumok által apokaliptikus méretűnek beharangozott gazdatüntetésre, amelyen végül a vajúdó hegyek még incifinci egeret sem produkáltak.
A magyar emberek érzik, hogy komolyan veendő idők jönnek. Tudják – minden politikai szimpátián felülemelkedve – milyen nagy dolog az, hogy – bármennyiszer is mantrázza az ellenkezőjét a baloldali sajtó – nem a valóban piaci energiaárak vannak rászabadítva a lakosságra, mint a régebben még irigyelt, mára elrettentő például szolgáló Nyugaton. És van, akinek az is eszébe jut, hogy a váratlan, 6,5 százalékos gazdasági növekedést sem szerencsejátékon nyertük, hanem az egész ország kemény munkáján alapul. Szó sem lehet természetesen hurráoptimizmusról, ám arról igen, hogy vannak jelentős eredményeink, amelyekre alapozhatunk a jövőnkért vívott küzdelmünkben.
A köztársasági elnök arra is kitért, hogy a család a nemzet kovásza, ezért is üdvözli, hogy megmaradnak a családtámogatások. Hozzátette: nagyszüleink tudták, hogy a kenyér nemcsak liszt és kovász, hanem lelki minőség. Élet, ahogy egyes helyeken nevezik.
Továbbfűzve a gondolatot, talán arra is jó a Szent István-nap, hogy megerősíthessen minket: Európában mi lehetünk az a kovász, amely összefoghatja az egyre széttartóbb, nemzeti identitásuk elveszítésére kijelölt népeket. Hiszen ha így terelik őket tovább az önfelszámolás útján, a végén nekik lesz nagyobb szükségük azokra a helyreállítási pénzekre, amelyeket az úrhatnám brüsszeli politbüró tőlünk tart vissza jogtipró módon.
Úgy tűnik, a permanens uniós fenyegetések kezdenek elinflálódni, s ha Európa többi nemzete is a mi Szent Istvántól örökölt ragaszkodásunkat követi a függetlenséghez, ezeréves európaisághoz, ők is visszatalálhatnak az önállósághoz, nemzeti cselekvőképességükhöz. Ráébredhetnek, hogy a marxista élcsapatos elitszemléletnél sokkal többet ér a politikában is az a kovász, amely összeköti a kenyeret, a családokat és a nemzeteket. Ha kell, az éppen idén nyolcszáz éves ősi alkotmányunk, az Aranybulla ellenállási záradékát is felajánlhatjuk, amely azóta is tartást ad a magyarságnak.
