A tervek szerint kedden délután ül össze a Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőtanácsa, hogy döntsön a jogerős bírósági ítélettel felszámolásra ítélt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium diákjainak és tanárainak sorsáról. Kallós Zoltán oktatási államtitkár szerint ez a tanfelügyelőség hatásköre, mivel a bukaresti tanügyminisztérium tudomásul vette a bírósági döntést (azaz az iskola megszüntetését), ami megsemmisítette azokat a minisztériumi rendeleteket, amelyekkel létrehozták a marosvásárhelyi magyar tanintézetet. Az RMDSZ-es politikus szerint az egyetlen logikus lépés az lenne, ha a Bolyai Farkas Gimnázium venné át az osztályokat. Erről a „logikáról” és a kialakult helyzetről szól SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ Tiltakozunk, tiltakozgatunk című alábbi írása, ami elsőként a PestiSrácok.hu portál „Erdélyi levelek” rovatában jelent meg.
Vérszegényre sikeredett a marosvásárhelyi római katolikus iskola körüli botrány által kiváltott lakossági tiltakozás. A hasonló produkcióra mondják a foci szurkolók, hogy „k…va gyenge”.
Miről is van szó? Elismétlem, amit magam is leírtam korábban: a román bíróság érvénytelenítette a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium alapító oklevelét, amivel megszüntette a tanoda jogi önállóságát.
A történetet a politikum – saját szempontból tekintve egyébként teljesen érthető módon – igyekszik elhallgatni. Nagyon nem feszegetik, mert kiderülne, hogy a sikertelen újraalapítás kapcsán számos, nyegle nemtörődömségből, bűnös hozzá nem értésből fakadó mulasztás terheli mind az önkormányzatot, mind az RMDSZ helyi és országos vezetését. Hogy az épületegyüttes egy részét – abban működik a vetélytárs román főgimnázium – a városnak bérbadó egyházi döntéshozókról most szót se ejtsünk.
A helyzet néhány éve odáig romlott, hogy magának Orbán Viktornak kellett közbenjárnia, sőt Románia OECD-csatlakozása vonatkozásában némi vétót kilátásba helyeznie az akkori politikai percembernél, Liviu Dragnea szocdem pártelnöknél. Akkoriban úgy tűnt, erdményesen. Csakhogy a szélsőséges politikusok által feltüzelt román középiskola tanulóinak szülei fellebbeztek, s láss csodát: az „elfogulatlan” igazságszolgáltatás megsemmisítette az alapítóoklevelet. Tehát a II. Rákóczi Ferenc Teológiai Gimnázium önálló oktatási intézményként megszűnt létezni.
Az eset elkeseredést váltott ki főleg az iskola tanulóinak szüleiben és tanáraiban. Balla Imre iskolalelkész szerdára élőláncos tiltakozást jelentett be, de másnapra megváltozott a terv: valakik oda hatottak, hogy a tiltakozás helyszínéül a főtéri Keresztelő Szent János-plébániatemplomot nevezze meg. Mintha attól tartottak volna, nehogy megsértsék a hatóságok, az őket perelők etnikai érzékenységét. Fordult már elő hasonló városunkban.
„Az utóbbi napokban meglepődve figyeltük az iskolánk körüli csendet. Azt gondoljuk, hogy helye lenne a tiltakozásnak, így az a benyomásunk, hogy mindenki a helyzettel megalkudott, elfogadta és le is mondott róla… Nem tapasztalom a jogtalanság elleni kiállás erejét” – állapította meg találóan Balla Imre iskolalelkész.
Nem tudom, mit lehet, lehet-e még valamit is hozzáfűzni? Legfennebb a Deák Ferenc-i megállapítás helyzethez illő módosított változatát. Valahogy így: amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják, de amiről önként lemondunk, annak visszaszerzése kétséges.
