Szülőfalujában, Csíkszentdomokoson rendhagyó módon ünnepelték Márton Áron pappá szentelésének századik évfordulóját vasárnap. A legendás erdélyi püspök szellemiségét történetek és a régi tárgyi-képi emlékek révén idézték meg azok, akik személyesen ismerték, vagy láthatták őt, akiket ő maga bérmált meg.
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és Zarándokközpont a személyes élményekre fókuszálva szervezte meg Áron püspök pappá szentelésének centenáriumi ünnepségét. Az ünnepi szentmisét követően – amelynek főcelebránsa Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt – az ünneplők a helyi templomból átvonultak a zarándokközpontba, ahol önkéntesek vették át és szkennelték be a Márton Áront ábrázoló fényképeket, majd hangrögzítővel rögzítették történeteiket.
A részletes emlékek megosztása fontos, mert megmarad, nemcsak magunknak, hanem másoknak is. Hálás vagyok a mai ünnepért, imádkozzunk közösen Márton Áron püspök boldoggá és szentté avatásáért – fogalmazott az érsek a rendezvényen, hozzátéve, hogy erről többet részletesen még nem tud elmondani, egyelőre csupán annyit, hogy a boldoggá és szentté avatás ügye halad.
A helybeliek közül többen szívesen beszéltek élményeikről a sajtó képviselőinek, akadt olyan is, aki ugyan nem talált szavakat, hogy megfogalmazza az emlékeket, amelyek megrohanták, csupán könnybe lábadt szeme „beszélt” és a kezében szorongatott fehér-fekete fénykép.
Márton Endre, a püspök unokaöccse a Székelyhon.ro-nak elmesélte, hogy nagyon szigorúnak ismerte Márton Áront, akinél fiatal korában gyakran töltötte a nyári vakációt Gyulafehérváron. Szerettem olvasni, és nála megvoltak a Révai Lexikonok és a Pallas Nagy Lexikonjai is. „Egyszer készültem egy kötetet leemelni a polcról, amikor Márton Áron megnézte a tenyeremet, és azt mondta, fiam, menj és mosd meg, utána vedd el a könyvet” – mesélte. Hozzátette, ő maga is szerette a könyveket, és neki karácsonyra, húsvétra gyakran könyveket hozott ajándékba, például Verne-regényeket. Ugyanakkor Márton Áron nagyon szigorú ember volt, és nagyon szerényen élt. „A szobája nagyon egyszerűen volt berendezve, mindössze egy kicsi szekrény volt a ruháinak, a falon édesanyjának a festménye, a reggelije pedig mindig túrós vagy tejes puliszka volt” – sorolta. Elmondta azt is, hogy megőrizte a püspök iskolai bizonyítványait még az 1910-es évekből magyar királyi pecséttel ellátva, amelyeket a régi szülői háznak a szarufái közül talált meg a ház bontásakor, gondosan eltette, és azóta is őrzi. Mint mondta, ezeken a bizonyítványokon látszik, hogy Márton Áron minden tantárgyból jelesre, kitűnőre vizsgázott. Nyolc nyelvet beszélt, köztük görög, latin, magyar, román, német, és orosz nyelven – jegyezte meg. Őt is megbérmálta a gyulafehérvári székesegyház kápolnájában, mert akkor már nem hagyhatta el a székesegyházat. „Hat év börtön és tíz év szobafogság sem tudta megtörni” – tette hozzá.
