Életének 92. évében elhunyt Király Károly, az erdélyi magyar közélet és politika kimagasló alakja – tudatta a család ma az MTI-vel.
Hosszú politikai pályafutása kezdeteként a dicsőszentmártoni születésű Király Károly 1945-ben csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. 1957 és 1965 között a Magyar Autonóm Tartomány Ifjú Munkás Szövetségének a titkára, majd 1968-tól 1972-ig Kovászna megye kommunista pártbizottságának első titkára volt. 1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románok lakta Krassó-Szörény megyébe a Karánsebesi Fakitermelő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. Újra Karánsebesre száműzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a meggyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt a Ceaușescu-rezsim jogtiprásairól. A kommunista politikai rendőrség állandóan figyelte, lehallgatta, barátait és munkatársai igyekeztek besúgóként beszervezni, állítólag be is sugarazták különféle alkalmakkor és helyeken.
Az 1989-es rendszerváltozás után részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításában, és a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának az országos alelnökévé választották. Hibának tartotta, hogy a bukaresti Domkos Géza vezette RMDSZ nem a romániai magyar nemzeti közösség autonómiaigényének a bejelentésével lépett színre a Tőkés László nevével fémjelzett temesvári népfölkelésből kibontakozott rendszeváltozás során. 1990 májusában az első szabadon választott román törvényhozást felsőházának, a Szenátusnak az alelnöke lett. A román parlament tagjai közül egyedüliként nem vett részt 1991-ben az új alkotmány megszavazásán, az alaptörvény kisebbségellenes passzusai miatt, ezért megfosztották szenátori mandátumától. Élete végén Magyarországon, csdaládja körében élt.
Király Károly az erdélyi magyarság jogai és önrendelkezése érdekében folytatott küzdelme elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át 2015 novemberében az Országházban.
