Életének 93. évében halt meg Franciaországban Sujánszky Jenő, az 1956 előtti magyarországi nemzeti ellenállás egyik vezetője.
1929-ben született Budapesten, Gyerekkorát Siófokon töltötte, ahol apjának gyógyszertára volt. 1943-ban iratkozott be a Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolába, a világháború végén a budapesti katlancsatában 15 évesen vett részt. A vörösök elfogták, azonban kalandos körülmények között megszökött: a határ közelében még ki tudott ugrani a Szovjetunióba tartó vonatról.
A középiskolát Sujánszky Jenő a fővárosban fejezte be, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerésztudományi karára iratkozott be, onnan azonban osztályidegen volta miatt 1949-ben kizárták. Ekkor már kommunistaellenes földalatti mozgalmat kezdett szervezni; Mezartin néven ellenállási csoport jött létre a vezetésével, amelynek célja az volt, hogy ha háború törne ki vagy a szovjet csapatok elhagynák Magyarországot, akkor a tagok a fegyverraktárakon túl elfoglalnák Budapesten a rádió épületét, a lakihegyi adótornyot, valamint kiszabadítanák a politikai foglyokat.
A szervezetet azonban elárulták, az összeesküvőket 1955-ben letartóztatták. Meglepetésére Sujánszky csak 17 évet kapott a kommunista bíróságtól. Kitört a forradalom, 1956. október 31-én sok rabtársával együtt tüntető tömeg szabadította ki a kőbányai gyűjtőfogházból. Hazatért családjához a Corvin közbe, ahol november 9-éig harcolt, majd a szabadságharc leverése után a hónap végén kalandos körülmények között elhagyta az országot.
Sujánszky Jenő Párizsban talált új otthonra. az ötvenes évek végétől a franciaországi magyar emigráció egyik vezetője volt. Magyarországra 1990-ig nem térhetett vissza. Menekültként vegyész lett. Alapító tagja volt a Franciaországi Magyar Szabadságharcosok Szövetségének, amely az 1956-os magyar forradalom szellemének megőrzését vállalta fel. Főtitkárrá, elnökké, európai alelnökké, később világszövetségi alelnökké választották.
A rendszerváltás után több polgári elismerést kapott. A Magyar Honvédség rehabilitálta és nyugalmazott alezredesi rendfokozatban részesítette. Sólyom László köztársasági elnök 2006-ban Nagy Imre-érdemrenddel tüntette ki az 1956-os forradalom és szabadságharc hősét.
