Két táncművész, Farkas Zoltán és Tóth Ildikó csütörtökön Budapesten átvette azt a dokumentumot, amely igazolja, hogy a csárdás nevű tánc hagyományát az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális öröksége reprezentatív listájára.
Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója a magyar kultúra napjához kapcsolódó ünnepélyes eseményen kiemelte, hogy az elismerés fontos eleme a nemzetközi jelenlét. A 19. században kialakult csárdás eredetileg a parasztság tánca volt, hogy aztán a városi polgárság is megtanulja. Az UNESCO döntéséért elsősorban a táncosoknak, zenészeknek, hagyományőrzőknek jár a köszönet – hangsúlyozta.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO tavaly december elején a paraguayi fővárosban, Asunciónban tartott ülésszakán vette fel a csárdást az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A csárdás a 18. századi katonai toborzások idején alakult ki, különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban – áll a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény magyarországi szakmai koordinátora, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményében. A magyarországi táncházmozgalom hatására az 1970-es évektől felelevenített csárdáshagyomány országszerte különleges helyet foglal el a közösségi alkalmakon és a táncegyüttesek repertoárjában.
A Magyarország által benyújtott előterjesztés értékelésénél kiemelték a csárdás tánc közösségi jelentőségét. Minden egyes tájegység kialakította a sajátosan rá jellemző verziót, a páros változat és a körcsárdás pedig a ma napig szerves része a magyarlakta területek lakodalmainak, báljainak. A hagyomány továbbörökítői ma amatőr és hivatásos táncosok, és tanítják azt iskolákban, az óvodákban, az egyetemi táncpedagógus-képzésben, a táncházakban, tánctáborokban.
A csárdás élő hagyománya 2019-ben került fel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának javaslatára. A nemzeti jegyzékre a dokumentációt a Hagyományok Háza készítette elő, a reprezentatív listára történő felterjesztés koordinátora a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága (Szentendre) volt.
