Nem igazán szolgált meglepetéssel a minapi washingtoni bejelentés, miszerint megszüntetik a Szabad Európa magyarországi hírszolgáltatását. Tavaly nyáron írtunk e hasábokon arról, hogy a Project 2025 elnevezésű konzervatív „mesterterv”, azaz a 2025-ös amerikai kormányváltás nem hivatalos, háttérintézményekben készült programja a csaknem ezeroldalas szövegében egyetlen ponton említette hazánkat, ott viszont éppen a magyarországi Szabad Európa bezárását szorgalmazva. A Project 2025 szerzői a magyar kormányt demokratikusan választott, Amerika-barát európai és NATO-szövetségesnek nevezték.
Most, ezzel egybevágva, a Szabad Európa egész nemzetközi hálózatáért felelős amerikai ügynökség azzal indokolta a megszüntetést: „szövetségeseink meggyengítése nem szolgálja az amerikai népet”, ezért nem hajlandók a továbbiakban az adófizetőik pénzén finanszírozni az Orbán-kormánnyal szembeni tartalmakat gyártó médiafelületet.
Kari Lake, az említett ügynökség vezetője történetesen Donald Trump és Orbán Viktor fehér házi találkozója előtt két nappal értesítette a megszüntetésről az illetékes washingtoni képviselőházi albizottságot. Véletlen? Aligha.
Aki kardot ragad, az kard által vész el – idézhetnénk Máté evangéliumát, ami a jelen helyzetre alkalmazva azt jelenti: a politika hozta létre, a politika is számolja fel. Mint ugyanis emlékezhetünk, a legendás Szabad Európa Rádió utódának beindítását – ma már persze nem hagyományos rádióadásról, hanem multimédiás online hírszolgáltatásról van szó – 2012-ben a The Washington Post hasábjain szorgalmazták az Orbán-kormány olyan „jóakarói”, mint Charles Gati (magyar zsidó származású – szerk. megj.) washingtoni politológus, Haraszti Miklós volt SZDSZ-es képviselő és Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet. Gati azóta a 2022-es országgyűlési választásokba a magyarországi ellenzék oldalán beavatkozó Action for Democracy elnevezésű háttérhatalmi pénz- és befolyásosztó szervezet tanácsadó testületének tagja lett. Palmer időközben meghalt, Haraszti pedig idén kiérdemelte a róla elnevezett díjat, amelyet a volt nagykövet özvegye alapított és a magyar jobboldalon az említettekhez hasonló kedveltségnek örvendő Freedom House szervezet adományoz. („Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – ezt már nem Máté evangélista mondta, hanem a filmbéli fegyőr, hogy e héten se maradjunk A tanúból vett idézet nélkül.)
Ha akadt a történetben meglepetés, akkor legfeljebb az, hogy az újraindítást sürgetők erőfeszítései Barack Obama idején még nem értek be, csak 2020-ban, történetesen már Trump elnöksége alatt, annak is a végére.
Idén tavaszra, Trump ismételt hatalomra jutásával viszont bajba került az itteni Szabad Európa, munkatársaktól is el kellett köszönnie, volt, aki a 444-hez ment át. Keringenek szakmai hírek arról, hogy esetleg nem szűnik meg, csak átalakul, más veszi át a finanszírozását (feltehetően szintén külföldi pénzből), de akkor már aligha Szabad Európa lesz – minden bizonnyal a márkanévhez és a New York-i Szabadság-szobor nőalakjának kezében tartott fáklyát idéző logóhoz is tulajdonosi jogok fűződnek. Mindenesetre e sorok írásakor a weboldaluk vezető helyén Lakner Zoltánnal, illetve a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi szakértőjével tekinthető meg egy-egy beszélgetés.
Persze, virágozzék száz virág, de miért kell nekünk fizetnünk ezt? – tették fel a kérdést Washingtonban. Milyen amerikai érdeket szolgált a magyar ellenzéki médiatájba belesimult Szabad Európa akkor, amikor David Pressman volt budapesti nagykövet épp egy itteni fenntartású ellenzéki lapot, a Magyar Hangot reklámozza a Time hírmagazinban, történetesen a Trump–Orbán-találkozó napjára időzített cikkében? (Más kérdés, jó-e az bárkinek, ha a magyar–amerikai kapcsolatok talán történelmileg legkártékonyabb alakja dicsérgeti…) Vagy akkor, amikor a magyarul olvasók a Soros Györgyhöz köthető módon is pénzelt Átlátszó, illetve az időnként titkosszolgákat megszégyenítően értesült Direkt36 cikkeit is tanulmányozhatják, ha úgy tartja kedvük?
De a magyar vonalnál sokkal többről is szó van. Komoly kétségek merültek fel az egész globális hírszolgáltatással kapcsolatban. A legnyilvánvalóbb célpont pedig a közpénzből finanszírozott média. Elon Musk, az amerikai kormányzati hatékonyságért felelős ügynökséget vezető milliárdos az év elején a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (RFE/RL) egész hálózata – tehát nem kifejezetten a budapesti szerkesztőség –, valamint az Amerika Hangja támogatásának leállítására szólított fel, mondván: ezekben „csak radikális baloldali őrültek beszélgetnek egymással, miközben évente egymilliárd dollárt égetnek el”. Trump lefaragásokba kezdett, mire az Európai Bizottság 5,5 millió eurós gyorssegéllyel sietett a Szabad Európa segítségére, amelynek megmentését az előző cseh kormány is nagyon szorgalmazta: szerintük az „a kevés hiteles források egyike az olyan diktatúrákban, mint Irán, Belarusz és Afganisztán”.
A Szabad Európának Prágában van a központja, de nem vennénk rá mérget, hogy Andrej Babis új kormánya is így állna hozzá az RFE/RL megtámogatásához. A helyzet ugyanis az, hogy miközben a tényleges diktatúrákban (nem a politikai okokból annak képzeltekben!), ahol alternatív hírforrások nem vagy nagyon kevéssé állnak rendelkezésre, az ilyen hírszolgálat valóban segítheti a helybéliek tájékozódását. Csak éppen nem mentesen a nagyhatalmi, geopolitikai érdekektől. A régi Szabad Európa magyar adásával kapcsolatban emlékezetes marad, ahogy a „hamarosan érkező” (de végül elmaradt) amerikai segítséggel hitegette hallgatóit az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban.
Egy szinte Rejtő Jenő-s példát pedig Kardos Péter főrabbi említett nemrég az Új Élet beszámolója szerint, az 1973-as, jom kippuri arab–izraeli háború kitörésére emlékezve: „Mi Zuglóban ültünk az istentiszteleten. Akkor még nem volt számítógép, semmi kütyü, sem okostelefon. Csak annyi újság, amennyi egy diktatúrában feltétlenül szükséges. Így a magyar zsidóság a Kossuth rádióból és a Szabad Európából értesült arról, hogy mik történtek a Közel-Keleten. Amikor Izrael már győzelemre állt, a Kossuth rádió azt mondta be, hogy szíriai csapatok menetelnek Tel-Aviv utcáin, a Szabad Európa pedig azt, hogy izraeli csapatok menetelnek Kairóban. Egyik sem volt igaz.”
Kihívás éri eközben az amerikaiaknak szóló közrádiót és -televíziót is. (Ilyen is van, az NPR és a PBS, legfeljebb Magyarországon keveset hallunk róluk.) Trump ugyancsak az elfogultságra hivatkozva dollármilliárdos nagyságrendben vágta meg a támogatásukat, a republikánus többségű kongresszus pedig partner ebben. Német nyelvterületen is zúgolódnak a fősodorbeli médiával elégedetlen, egyre nagyobb tömegek: miért kell a jobboldallal szembeni propagandát hirdető, a tévéfilmekkel bezárólag a migráció iránt érzékenyítő adásokat nézniük nemhogy az adóeuróikból, de a kötelező tévédíjból?
A BBC hírhamisítási botránya az egész világon végigfutott, a most borsos kártérítést követelő Donald Trump szavainak manipulálásába a brit közmédia két vezetője is belebukott. Mókás ezért ennek tükrében visszaolvasni a BBC szeptemberi közlését, miszerint magyar nyelvű hírszolgáltatásának felújítására készül.
A megfogalmazás szerint „a BBC World Service bővíti kínálatát, hogy a magyar közönség számára is elérhető legyen. A BBC News brand a pártatlanságra alapul, és a világ legnagyobb tudósítói hálózatára támaszkodva elkötelezetten küzd az álhírek ellen”. Egyelőre nem világos, pontosan mikortól és mit tervez a BBC, hogy „független és pártatlan híreket szolgáltasson a magyar közönségnek”. Az egyik kulcskérdés: lesz-e magyar aktuálpolitikai tartalmakat is készítő budapesti szerkesztőség – magától értetődően a „függetlenség” és a „pártatlanság” kikezdhetetlen londoni normáinak jegyében. A másik pedig: összefügg-e ez a Szabad Európa bezárásával?
Szőcs László / Magyar Nemzet
