A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke nem csinál titkot abból, hogy az Európa-bajnokságot megelőző másfél-két év eredményei igenis feljogosított mindenkit arra, hogy továbbjutást várjon Marco Rossi csapatától – írta meg ma a Magyar Nemzet. Mégsem mondott le egyetlen felelős sem, maga Csányi Sándor sem.
Egy friss interjújában az MLSZ-elnök kijelentette, nem tagadja, személyes érzéseiben csalódott, nagyon sajnálja, hogy így alakult. Csányi úgy véli, az elmúlt évek következetes munkájának és a tervszerű csapatépítésnek köszönhetően a válogatott a németországi Európa-bajnokságot megelőzően másfél éven át olyan eredményeket ért el, amelyek feljogosították arra, hogy az Eb-re a mégoly nehéz csoportból való továbbjutás céljával utazzon.
A kommunikátorok, közvéleményformálók, influenszerek stb. ugyanakkor nem vették figyelembe a papírformát: a világranglistán két, régóta jóval Magyarország álló csapattól, Svájctól és Németországtól vereséget szenvedett a Rossi-gárda, míg a hátrább álló Skóciát küzdelmes mérkőzésen sikerült legyőzni. Csányi ugyanakkor a saját és az MLSZ felelősségét fel sem vetette a túlzott elvárások kapcsán, sőt magyarázkodni kezdett: szerinte az Eb-n a magyar keretben többen sérültek voltak, a szokásos kezdőcsapatból néhányan meccshiánnyal érkeztek, nem voltak jó formában lévő helyettesek, továbbá a korábban nem tapasztalt egyéni hibák és játékvezetői tévedések is befolyásolták az eredményeket. Elismerte, hogy a taktikai felkészülés és a játékosok koncentrációja sem volt tökéletes, de arról nem szólt, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány mindezeket képtelen volt kezelni.
„Természetesen beszéltem Marco Rossival, kettőnk között fel sem vetődött a sajtóban megjelent kapitánykérdés. A szövetségi kapitánnyal idestova hat éve dolgozunk együtt, folyamatosan jó munkát végez, teljes a bizalom iránta, szakmai és emberi szempontból is. Jó úton járunk, és bár az Európa-bajnokság a várakozásunk alatt alakult, szerintem van okunk az óvatos bizakodásra a következő másfél évre” – állította Csányi Sándor.
Az óvatos bizakodásnál ma már sokkal többre lenne szükség (tekintettel a magyar futballba beleölt temérdek közpénzre is), ám ha egy középszerű olasz trénerre bízzák továbbra is a magyar fociválogatott sorsát, aki önszántából nyilván nem fog lemondani a szép fizetéséről, akkor felmerül a kérdés: alkalmas, hozzáértő, céltudatos emberek vezetik-e a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Az ugyanis egyértelmű, hogy a sikerhez nem elég, ha a fél magyar kormány a meccsek helyszínén, a VIP-szektorban feszítve szurkol az „aranylábú fiúknak”, és nem elég, ha az MLSZ elnöke egy bankár, aki a második leggazdagabb magyar…
