Egy héttel a Frankfurti Könyvvásár megnyitása előtt, október 9-én derült ki, hogy a tótkomlósi gyökerű, gyulai születésű Krasznahorkai László kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. Az író távol maradt az idei könyvvásártól, mint közölte, a hírekkel ellentétben nem betegség miatt, hanem azért, mert „minden erejével épp azon töpreng, miképpen dolgozza fel, hogy a csodálatos, a felfoghatatlan Nobel-díj kitüntetettje lett”.
A balliberális Hvg.hu most arról számolt be, hogy Frankfurtban Krasznahorkai távollétében is megidézték a szellemiségét. Ahogy arról a Könyves Magazin egy képes tudósításban beszámolt, plakátokon, ledfalakon, képeslapokon, kitűzőkön köszönt vissza a neve és az arca. Csakhogy nem a magyar standon, hanem a német, spanyol és olasz kiadóknál – háborodott fel a magyarországi balliberális média. Azonnal meg is nevezték a „bűnös mulasztás” felelősét: a Petőfi Irodalmi Ügynökséget, amely az általa üzemeltetetett magyar standnál mindössze egy A4-es papírlapon hirdette, hogy magyar író az idei év irodalmi Nobel-díjasa.
Ezért aztán rögtön rárontottak volna magyarázatért a Petőfi Irodalmi Ügynökségért is felelős Demeter Szilárdra (aki amúgy a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ erdélyi származású elnöke), de amaz elébe ment a dolgoknak, s a Facebookon azt írta: nem akart ugyan ezzel foglalkozni, de látja, hogy csak megy a hangulatkeltés. Idézzük: „A Frankfurti K
önyvvásár kezdetén rémülten jelezték nekem, hogy a magyar standon nincs óriásposzter Krasznahorkai Lászlóról, bezzeg a németek ledfalra vetítik az idei Nobel-díjast. Sajnos, nekünk ilyen ’diktatúrában’ kell élnünk, a szakmai felelős kollégák munkájába nem nagyon szólok bele. Nem tiltok és nem engedélyezek, pláne nem politikai alapon, hanem hagyom, hogy tegyék a dolgukat. Ezért csak annyit kérdeztem meg az illetékesektől, hogy a könyvei ott vannak-e. Igen, válaszolták, ott a magyar kiadója is, valamint válogatás külföldi megjelenésekből stb., egy egész polcnyi Krasznahorkai van kint. Akkor jó, nyugtáztam.”
A válaszba beletörődni nem képes HVG ironizálva vetette az MNMKK elnökének a szemére, hogy finoman szólva is alulkezelt ez a standos Krasznahorkai-jelenlét a frankfurti könyvvásáron, pedig Demeter felelős magyar kultúrpolitikushoz méltón adott magyarázatot: „Krasznahorkai nem azért kapott Nobel-díjat, hogy kivetítsék az arcát egy ledfalra. Hanem azért, mert könyveket írt. Jó és fajsúlyos könyveket. A frankfurti könyvvásáron sem poszterfiúkkal kereskednek, hanem könyvjogokkal. Értem én, hogy marketing, de pont Frankfurt nem a ledfalakról szól. Még csak nem is az írókról. Hanem a könyvekről. (…) Aki Krasznahorkai Nobel-díjából csak a ledfalat látja, az alighanem félreérti magát a mestert is.”
Az idei irodalmi Nobel-díjas kilétének felfedése óta jelentős médiabumm középpontjába került Magyarországon az egyébként csak nagyon kevesek által olvasott Krasznahorkai. Akit a baloldali ellenzék azonnal a polgári-nemzeti kormányzat kíméletlen kritikusaként emelt a vállára és hordoz azóta is körbe, miközben a jobboldal az író hazafiságát kérdőjelezi meg, illetve a díjkiosztók pártatlanságát és tisztességét, akik úgymond megint politikai döntést hoztak. Eközben antiszemita ízű utalgatások is megjelentek itt-ott, amiket Krasznahorkai olyan magyarellenes tirádái is táplálhattak, mint amiket a 2016-ban megjelent, Báró Wenckheim hazatér című regényébe épített be. Az egyik például így kezdődik: „Még egy ilyen visszataszító népet, mint ti vagytok, még nem hordott a hátán a föl…”
Azóta persze kiderült, hogy Krasznahorkai László ereiben egyetlen csöpp zsidó vér sem folyik. Noha ő maga egy évekkel ezelőtt megjelent interjúban apai ágon zsidó származásúnak mondta magát. A családfakutatók és irodalomtörténészek tárták fel, hogy semmilyen zsidó származás nem mutatható ki az írónál, noha egyik felmenője Korimról magyarosított Krasznahorkaira a Horthy-korszakban. A ma 71 éves író apai ágon tótkomlósi evangélikus szlovák telepesek (a gömöri Krasznahorka környékén ma is sok a Korim nevű szlovák), anyai ágon partiumi hajdúk ivadéka. Azt nem tudni, hogy miért próbálta magát részben zsidónak feltüntetni, de előfordulhat, hogy ez a „vállalás” a Kádár-korszakbeli és posztkommunista Magyarországon, illetve nyugaton is jelentősen lendített a „szakmai előmenetelén”.
Ezen archív felvételen Kras
znahorkai László mellett a Sátántangó román fordítója, Pop Annamária látható, egykori szatmárnémeti újságíró, a Cronica Sătmăreană munkatársa, majd civil aktivista (Pro Europa Liga) és kultúrdiplomata (a budapesti Román Kulturális Központ igazgatója). Tordán született 1952-ben, Dunaújvárosban hunyt el 2015-ben.
