Felcsíkon Csíkszentdomokos fekete vasárnapjaként tartják számon 1944. október 8-át. Pontosan nyolcvan esztendővel azelőtt az ún. Maniu-gárdisták egy csoportja betört Csíkszentdomokosra és tizenegy ártatlan embert ölt meg a temető alatti Gábor-kertben – írta meg a Székelyhon portál.
A második világháború utolsó évében történtekről a kommunista rendszerben nem lehetett nyíltan beszélni, az 1989-es változások után azonban Szentdomokoson minden évben megemlékezést tartanak a tragédia helyszínén. A történészek szerint az 1944. évi román pálfordulást nyomán Erdélybe beözönlő, „visszafoglalást” ordítozó Maniu-gárdisták a román királyi hatalom nevében súlyos atrocitásokat követtek el, főleg Szárazajtán és Csíkszentdomokoson, de másutt is, szerte Észak-Erdélyben.
1944 októberében kb.. 200 személyből álló „voluntár” jelent meg Székelyföldön Olteanu Gavril vezetésével, karjukon piros-sárga-kék szalagot viseltek. Márton Áron, a legendás püspök szülőfalujába, Csíkszentdomokosra október 7-én érkeztek, zenebonával, muzsikaszóval, lovas szekereken szállítva a felcsíki falvakból összerabolt holmit. Az eredetileg román önkéntes félkatonai szervezet tagjai partizánvadászat és az elrejtett fegyverek összegyűjtése céljával indultak Csíkországba, de valódi indokuk a magyar lakosság megfélemlítése és az 1940–1944 közötti „kicsi magyar világ” miatti bosszúállás volt. Csíkszentdomokoson megfélemlítették a lakosságot, átkutattak minden portát, kifosztottak sok családot. Ahol magyar katonai felszerelést kaptak – elég volt egy teherautó belső gumija vagy egy fából készült leventepuska –, összeszedték a felelősöket, és elhurcolták őket kortól és nemtől függetlenül. A bűnösnek vélt 11 személyt másnap, október 8-án, vasárnap beterelték a temető melletti Gábor-kertbe, ahol a gárdisták vezetője, Olteanu Gavril halálra ítélte őket és sortűzzel kivégeztette az ártatlan embereket. A kényszerrel összeterelt nézők közül néhányat arra kényszerítettek, hogy egy sekély sírt ássanak, amelyben alig fért el a 11 holttest.
A háború után a román hatalom szerette volna eltüntetni a gaztett bizonyítékait, javasolták a kivégzettek külön, a családi sírboltokba történő újratemetését, ám a hozzátartozók úgy döntöttek, hogy a mártírok maradjanak a kivégzés helyén. A kommunizmusban még halottak napján is tilos volt a megemlékezés.
Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat alapító szerkesztője Székely apokalipszis címmel dokumentumriportokat tartalmazó kötetet adott ki az eseményekről, ő mesélte, hogy az 1970-es években a Csíkszentdomokoson szolgáló Márton Mózes esperes nem hagyta veszni az elhunytak emlékét, az áldozatok családtagjaival együtt egy vaskeresztet és kerítést állíttatott a közös sírra, melyre ráírták a kivégzés dátumát és a meggyilkoltak nevét.
A tragikus esemény ötvenedik. évfordulóján, 1994-ben a kert melletti dombra egy új, csonka keresztes emlékmű került, rajta. a 11 mártír nevével: Albert Péter (31 éves), Bács Anna (39 éves), Biró Lajos (54 éves), György Ágnes (84 éves), Kedves Ferenc (29 éves), Kósa János (31 éves), Kurkó József (27 éves), Szakács Antal (52 éves), Szakács Imre (18 éves), Timár Sándor (19 éves) és Zsók Lajos (32 éves). „Bűnük” az volt, hogy kertjükben, pincéjükben vagy a közeli farakásban géppuskát, leventepuskát, használhatatlan gumikereket vagy katonaruhát találtak, de volt, akit azért végzetek ki, mert a lábán kincstári bakancs volt.
Idén az előző évekhez hasonlóan zajlott a megemlékezés, délután a Gábor-kerti emlékműhöz vonultak a megemlékezők, kicsik és nagyok, ahol gyászszertartás zajlott, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit. A megemlékezők onnan a csíkszentdomokosi plébániatemplomba vonultak, ahol Forró Csaba Roland lelkész celebrálta a gyászmisét. Az akkori atrocitásokat gyermekként átélők közül már senki sem él, az utókor azonban nem felejt, a gyászmisére mindenki fekete ruhában érkezett.
Szomorú emlékhely a Csíkszentdomokoshoz tartozó Pásztorbükk is, ami a falutól északkeletre, tengerszint felett 1108 méteren található. 1599. november 3-án itt gyilkolták meg a Báthory András erdélyi fejedelmet, bíborost, aki a sellenberki vesztes csatát követően Lengyelország felé menekült. A gyilkosságot Nagy Kristály András és Ördög Balázs követte el, akik a fejedelem fejét Gyulafehérvárra, a császári zsoldban állva Erdélyt megszálló II. Mihály havasalföldi vajda elé vitték. A hír hallatán VII. Kelemen pápa átokkal sújtotta Csíkszentdomokost és Felcsíkot, száznapos böjtöt rendelt el a bíboros-fejedelem meggyilkolásáért. Pásztorbükk vezeklő búcsújáró hellyé vált, a gyilkosság helyét emlékhelyet kereszt jelöli, amelyet 1816-ban állítottak. Ugyanott, 2012-ben kápolnát építettek a szentdomokosiak. Bár november 3-án ölték meg a fejedelmet, Felcsík népe minden október második vasárnapján emlékezik meg a szomorú eseményről. Pásztorbükk a Balánbányára vezető útról jobbra letérve, a Szabó-patak völgyén közelíthető meg. Az idei vezeklésre és búcsúra vasárnap, október 13-án kerül sor, a szentmise 13 órakor kezdődik.
