Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb régészeti lelete annak az ötszáz éve eltűnt hajónak a felfedezése, amelyet a délnyugat-afrikai sivatagban találtak meg aranyérmékkel és más kincsekkel a fedélzetén.
A Bom Jesus (A jó Jézus) egy portugál lobogó alatt hajózó vitorlás volt, amely a korabeli feljegyzések szerint 1533. március 7-én futott ki Lisszabonból, hogy Afrika megkerülésével Indiába jusson. A vitorlás azonban sohasem érkezett meg a nyugat-indiai Goába. 2008-ig ismeretlen maradt a sorsa, amikor is a Namíbiai-sivatagban gyémántbányászati műveletek során rábukkantak az eltűnt vitorlás roncsaira.
Amikor a Bom Jesus egy heves viharban elsüllyedt a délnyugat-afrikai partok közelében, éppen úton volt Indiába olyan kincsekkel megrakva, mint az arany, az elefántcsont és a réz. A száraz sivatagi körülmények között kiválóan konzerválódott fa hajótestben kétezer színarany pénzérmét és nagy mennyiségű réztömböt fedeztek fel, szinte teljes épségben. A feltételezések szerint a Bom Jesus akkor süllyedhetett el, amikor egy erős viharban túl közel sodródott a parthoz és egy víz alatti sziklának ütközött. Az ütközés erejétől a hajótest – amit elárasztott a betörő víz –, először megdőlt, majd felborult. Délnyugat-Afrika atlanti partvidéke, különösen Namíbia és a Jóreménység-fokának térségében már régóta hírhedt a tengerészek között a hirtelen lecsapó erős viharairól. Az antarktiszi eredetű Benguela-áramlat hideg vize lehűti a partvidéket. Namíbia sivatagos partjainál pedig a hideg és páradús tengeri levegő összekeveredik a forró és száraz sivatagi légtömegekkel, ami miatt nagyon gyakran üli meg sűrű köd a Csontváz-partnak nevezett térséget. A sivatag ráadásul folyamatosan terjeszkedik a tenger rovására, így az a partvonal, ami több száz éve még víz alatt állt, ma már a sivatag része. Ez a magyarázat arra, hogy mit keres a Bom Jesus roncsa a sivatagi homokdűnék között.
A roncs állapota azt bizonyítja, hogy a hajótörést okozó vihar különösen heves lehetett, bár az emberi maradványok hiánya (néhány szétszórt csonttöredéken kívül) arra utal, hogy a fedélzeten tartózkodó legénység nagy része túlélhette a katasztrófát, és talán kijutott a közeli partra. A Dél-afrikai Tengerészeti Régészeti Kutatóintézet vezető archeológusa ehhez kapcsolódva azt nyilatkozta, hogy ez a partszakasz mind a távoli, mind pedig a közeli múltban a viharairól volt hírhedt, így a hajóroncs megtalálása önmagában nem érte nagy meglepetésként. A feltárás során találtak azonban egy aranypénzekkel megrakott kincsesládát, és az ebben fellelt érmék alapján sikerült megállapítani, hogy azok egy 1533-ban elsüllyedt portugál hajóról származnak. Mindez új megvilágításba helyezte a kincses hajó eredetének kérdését – nyilatkozta a vezető régész.
Az alapos feltárás során azonban nemcsak aranyat, hanem más értékes korabeli használati tárgyakat, így többek között míves bronztálakat, valamint kardokat, régi navigációs eszközöket, továbbá bronzágyúkat is találtak a roncs maradványai között. Felfedeztek egy muskétát is, amelynek legalább 500 évesre becsülik a korát.
Noha magáról a Bom Jesus történetéről csak keveset tudunk, a roncs alapján a szakértők azt feltételezik, hogy vitorlás a portugál királyi haditengerészet kötelékébe tartozott, amelynek nagyobbak, hatékonyabbak és tartósabbak voltak a vitorlásai, mint a korabeli portugál és spanyol kereskedelmi hajók. A portugálok jellemzően ezeket az erősebb és jobban felszerelt hajóegységeket használták a hosszú távú utakra. A hajóroncs rakománya alapján a tudósok úgy vélik, hogy a Bom Jesus Lisszabonból Afrika déli csücskének megkerülésével Nyugat-Indiába tartott.
Ma a Bom Jesus a legrégebbi ismert és legértékesebb hajóroncs, amelyet valaha is felfedeztek a szubszaharai Afrika nyugati partjainál. Azt a vidéket, ahol a hajót megtalálták, Sperrgebietnek, vagyis „tiltott területnek” hívják azután a több száz német telepes után, akik a századforduló idején gyémánt után kutattak ebben a régióban.
A CNN információi szerint a DeBeers gyémántcég és a namíbiai kormány közös gyémántkutatási műveleteket folytat a térségben, ezért a terület továbbra sem látogatható. A hajóroncsot azonban védetté nyilvánították, és a bányavállalat – bizonyos korlátok között – hajlandó lehetővé tenni a megtekintését a nagyközönség számára. Az is felvetődött, hogy a Bom Jesus roncsát nyilvánítsák szabadtéri múzeummá, de arra még várni kell, hogy ez meg is valósuljon.
