Ellentüntetők is várták a műparasztnak öltözött Magyar Pétert a nagyváradi várban. A helybéli lakosok gyakorlatilag távolt tartották magukat a nagy garral beharangozott, Budapestről a román határig gyalogló ellenzéki bohóctól, az onnan Váradig pár kilométeren őt elkísérő pár tucatnyi Tisza-párti aktivistához főként sajtósok és minden hecc iránt érdeklődő fiatalok csatlakoztak.
Hogy mennyire tájékozottak voltak a balliberális médiamunkások, Soros-ügynökök és más „tiszások” arról, merre is járnak, arról a magyarországi sajtóbeszámolók árulkodnak. Azt írták, hogy Magyar „a székesegyháznál, a várban, a Szent László téren” mondott beszédet – csakhogy ezek a helyszínek egymástól több kilométerre találhatók a Körös-parti városban. A képek tanúsítják, hogy a minimessiás a városalapító szent király lovas szobrának tövében szólt a „több ezres tömeghez”, de jó indulattal is csak pár százan voltak, akiket a nagy erőkkel felvonuló román csendőrség védett. A karhatalom sikertelenül próbálta elhallgattatni az ellentüntetőket, akik dudáikat fújva hallgattatták volna el a Magyarországon köztörvényes bűnözőnek tartott, brüsszeli mentelmi joga mögé búvó Magyar Pétert.
„Menjetek Ukrajnába, ne ide!”, „Menj haza!”, „Hazaáruló”, „Weber-csicska” – ilyen és ehhez hasonló bekiabálásoktól volt hangos Magyar és követői fogadtatása. A politikus kíséretében lévő „tömeg” jellemzően a Tisza Párt magyarországi hangadóiból állt (például Tarr Zoltán, Radnai Márk, Nagy Ervin, a bukott vezérkari főnök Ruszin-Szendi Romulusz stb.). Az ellentüntetők a verbalizmusnál nem jutottak tovább, a váradi kaland végül különösebb incidensek nélkül ért véget.
Magyar Péter menetelése során is kiviláglott, hogy tőle és híveitől mennyire idegen a nemzeti gondolat, az össznemzeti szemlélet. Bár az akciózás során fölös számba és elánnal használták a nemzeti szimbólumokat, azokat minden helyszínen a szervező stáb nyomta a részvevők, érdeklődők kezébe, majd amikor Magyarék továbbáltak, szépen összeszedették azokat. A Tisza alapvetően baloldali, liberális szavazóinak maguktól eszébe sem jutna magyar és székely zászlóval, magyar helységnévtáblákkal vonulni, azokat ki kell osztani nekik a rendezvényeken.
A trianoni határhoz közeledve Magyar Péter úgy fogalmazott: „szeretnénk elkerülni, hogy magyart a magyar ellen hangoljanak, és hangoskodjanak ott kint román földön.” Pártja hivatalos Facebook-oldalán arra kérték a támogatókat: ne vigyenek magyar zászlókat vagy nemzeti motívumokat Nagyváradra, mert „vendégségbe megyünk, tartsuk tiszteletben a házigazdákat”. Amikor pedig el akarták énekeltetni a „tömeggel” a Szózatot, azon tanakodtak, hogy az hogyan is kezdődik…
