Oroszország kénytelen volt válaszolni az energetikai létesítményeit ért ukrán csapásokra, bár télen humanitárius megfontolások alapján nem tette ezt – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök az Interfax szerint. S miközben Franciaország katonákat küldene Ukrajnába, vígan üzletel Oroszországgal.
„Mi humanitárius megfontolások alapján nem indítottunk semmilyen csapást a télen, vagyis nem akartuk, hogy szociális intézmények, kórházak áramellátás nélkül maradjanak. Az energetikai létesítményeinket ért csapások után azonban kénytelenek voltunk reagálni” – hangsúlyozta Putyin a Lukasenko fehérorosz elnökkel tartott találkozóján. Putyin az orosz csapásokat az úgynevezett „demilitarizációs” folyamat részének nevezte, mivel azok érintik Ukrajna védelmi ipari komplexumát.
Nemrégiben közzétett adatok szerint Franciaország csendben növeli a kifizetéseit Oroszországnak, miközben Emmanuel Macron elnök Ukrajna egyik leghűségesebb – és a felszínen a leghangosabb – védelmezőjeként tünteti fel magát. A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) által a Politico számára elemzett adatok szerint a Franciaországba irányuló idei orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) mennyisége a tavalyihoz képest nagyobb mértékben nőtt, mint az EU bármely másik tagállamába irányuló tételek.
Párizs az év eleje óta összesen több mint 600 millió eurót fizetett a Kremlnek a gázszállításokért, az unió növekvő rosszallása mellett. „Azt nem lehet, hogy Franciaország egyfelől azt mondja, keménynek kell lennünk Oroszországgal szemben, másfelől pedig nagy pénzekkel fizeti ki őket” – mondta ezzel kapcsolatban az egyik uniós ország diplomatája, de a nevét nem merte vállalni. A Párizs és Moszkva közti, egyre növekvő gázkereskedelem ráadásul éppen akkor történik, amikor Macron kifelé egyre keményebb vonalat igyekszik képviselni Oroszország ellen – és így Ukrajna mellett – két évvel a háború a háború kezdete után. A múlt hónapban a francia vezető azt sem zárta ki, hogy csapatokat küldjön Ukrajnába, sőt, egyenesen felszólította a szövetségeseket, hogy „ne legyenek gyávák Kijev védelmében”.
Franciaország ugyanakkor azt állítja, ezek a gázvásárlások elengedhetetlenül szükségesek az európai háztartások további zavartalan ellátásához, és hogy az Oroszországgal korábban kötött hosszú távú megállapodásból jogilag is bonyolult kilépni. Elemzők szerint azonban Párizs jóval többet is tehetne, ám a tétlenség részben a francia nemzeti energiaipari nagyvállalat, a TotalEnergies ellenállásának tudható be.
Ez az egész jelenség egyébként már az orosz–ukrán háború előtt is fejtörést okozott az európai politikusoknak; a Krím elcsatolása idején is világos volt, hogy az energiafüggőség több uniós tagállam esetében Oroszország malmára hajtja a vizet, vagyis annak törekvéseit finanszírozza anyagilag. Akárhogy is, az import jól rávilágít az EU azon egyre lanyhuló erőfeszítéseire, amelyek Oroszország fosszilis tüzelőanyag-bevételeinek – ez adja a föderáció büdzséjének csaknem felét – visszaszorítására irányulnak.
Franciaország ugyanakkor nem egyedül sumákol. Legalább kilenc uniós tagállam továbbra is orosz LNG-t vásárol, derült ki a szállítási adatokból, és mások mellett Németország sem lenne meg orosz energiaimport nélkül. Az energiaárak emelkedésével ráadásul kevesebb vásárlás esetén is nagyobb a haszon Moszkva számára; ezt pedig csak növeli, ha az egyes országok kereslete is nő.
Az unióban összességében eddig sikertelen az a törekvés, hogy a csővezetékek hiányában is szállítható cseppfolyósított gáz (LNG) vásárlása csökkenjen Oroszországtól. A CREA adatai alapján az LNG az EU gázfogyasztásának öt százalékát tette ki tavaly, de az uniós országok így is több mint 8 milliárd eurót fizettek Moszkvának.
