Az óraátállítgatást eredetileg az energiatakarékossággal indokolták, ma viszont már mások a viszonyok.
Bár minden létező felmérés azt mutatja, hogy az uniós polgárok elsöprő többsége felhagyna az óramutatók ide-oda tekergetésével, most vasárnap is egy órával vissza kell majd állítani az órákat: kezdődik a téli időszámítás. Hiába tett 2018-ban javaslatot az Európai Bizottság arra, hogy szüntessék meg az évente kétszeri óraátállítást, a tagállamok nem tudtak megállapodni, akkor a téli vagy a nyári időszámítás maradjon-e érvényben? A klasszikus uborkagörbület-rendeleten edződött olvasó persze nem lepődik meg a hír hallatán… (Először egyébként a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást, méghozzá az első világháború kellős közepén, 1916 áprilisában. Ha nem is emiatt vesztettük el a háborút, nagy sikere már akkor sem volt.)
Az óraátállítgatást eredetileg az energiatakarékossággal indokolták, ma viszont már mások a viszonyok, ráadásul a kardiológusok állítják, minden, ami az alvásidőnkbe belegázol, növeli a szív- és érrendszeri kockázatot. Kimutatott: a mutatóállítás utáni első munkanapon nagyjából tíz százalékkal emelkedik a szívrohamok száma. (Állítólag hétfőnként helyből több a szélütés, mint más napokon; sokaknak már az megviseli a szívét, ha meglátja a főnökét…) Az orvosok mellett a kétkezi emberek zöme sem örül az örökös módosítgatásoknak, és akkor még finoman fogalmaztam. Ingerültebbje az ötletgazdák szüleit is szóba hozza ilyenkor. Magyarország lakosságának elsöprő többsége is kapitális marhaságnak tartja az óramacerálást. Egy kommentelő: „Annak a fülét kellene csörgőre húzni, aki örökké állítgatni akar.”
Pilhál György / Magyar Nemzet
