A közvetlenül érintett tanárokat, gyerekeket és azok szüleit, illetve néhány újságírót vagy a közélet történéseit még követő polgártársunkat leszámítva a jelek szerint lassan senkit sem érdekel a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium sorsa. Legalábbis itt, Vásárhelyen, ahol még egy épkézláb nyilvános tiltakozásra, netán utcai tüntetésre sem futotta.
Mi ez, ha nem szegénységi bizonyítvány? Mindenesetre egyre gyakrabban adjuk jelét annak, hogy merünk kicsik lenni. És ami a legszomorúbb: tesszük ezt anélkül is, hogy erre külön felszólítanának…
„Elértük, hogy a diákok és tanárok együtt maradjanak, mindenkit a Bolyaiba soroljanak. Nem volt egyszerű, hiszen jogértelmezési vita alakult ki arra vonatkozóan, hogy az 1–8. osztályokat az Unireába vagy Bolyaiba sorolják. Hosszú tárgyalásokat követően sikerült megtalálnunk a törvényes megoldást, amelynek eredményeként a diákok, tanárok és a nem pedagógusok egyaránt a Bolyaiban folytathatják tevékenységüket. Amit ígértünk, betartottuk – a rákóczis osztályok együtt maradnak, és az idei tanévet zavartalanul le lehet zárni” – mondta az ügy kapcsán Kovács Mihály Levente, a RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke.
Mi van? – bukik ki a kérdés belőlem. Nem egészen értem, mit is ígértek – mármint RMDSZ-ék –, aminek teljesítését most ünneplik. Ez lett volna a cél? Mármint, hogy „a rákóczis osztályok együtt maradnak, és az idei tanévet zavartalanul le lehet zárni”? És azután, azután mi következik? Mi lesz a tanárokkal, a státusukkal? Nos, erről még eddig senki sem nyilatkozott. Az RMDSZ részéről biztosan nem. Mintha nem is érdekelné őket. Legalábbis a marosvásárhelyi szervezet nyilatkozó elnökének szavaiból mintha ez szűrődne ki.
Megszólalt a marosvásárhelyi képviselő-testület RMDSZ-es frakciójának vezetője is. „Egy hosszú és bizonytalan időszaknak vetett véget a tanfelügyelőség döntése. Az elmúlt hetekben mind az RMDSZ frakciója, mind pedig a Bolyai vezetőtanácsa prioritásként kezelte az ügyet, és a közös munkának meglett az eredménye. Mindenki megértette, hogy elsődleges szempont a diákok és szülők akarata, miszerint csakis a Bolyaiban szeretnék folytatni tanulmányaikat. A munka itt nem áll meg, hiszen a következő időszakban újra kell alakítanunk az iskolát. Nem hagyjuk az iskolát, a Rákóczi volt, van és lesz!” – mondta Frunda Csenge.
Újra nem értem. Akkor most van Rákóczi iskola, vagy nincs? Hivatalosan nincs – erről szól a bírósági döntés! –, éppen ezért kellett a tanulókat a Bolyaiban elhelyezni. Akkor meg minek a fellegjárás az RMDSZ üdvöskéje részéről?
Summa summarum: nekem úgy tűnik, az RMDSZ képtelen a maga által előidézett problémát megoldani – arra gondolok, hogy nem találtak maguk között egyetlen olyan képzett jogászt, aki az iskolaalapítást úgy bonyolította volna le, hogy abban senki kekeckedő román politikus jogi kifogásolnivalót ne találjon –, ezért a sok összevissza beszéd, a ködösítés…
Szentgyörgyi László / Marosvásárhely
