Botránnyal kezdődött a Képviselőház őszi ülésszaka: a plénum többségi szavazással megváltoztatta a ház vezetőségének politikai összetételét. A PNL és az USR egy-egy titkári tisztségét elvették, és az AUR-nak, illetve az SOS Romániának adták – így kezdődik az Erdélyi Magyar Szövetség Országos Elnökségének mai közleménye, amiből később kiderül: a bukaresti parlament alsóházáról van szó. A kommüniké így folytatódik:
A Képviselőház szabályzata szerint a vezetőség tizenkét tisztségét – négy alelnöki, négy titkári és négy háznagyi helyet – a választások után, a parlament megalakulásakor osztják el a frakciók között. Erről a Frakcióvezetők Tanácsa állapodik meg. A kialkudott elosztást, majd a frakciók által jelölt személyeket a plénum külön szavazással erősíti meg minden ülésszak első napján, vagyis február 1-jén és szeptember 1-jén.
A tisztségek újraosztására csak akkor van lehetőség, ha megváltozik a Képviselőház „politikai konfigurációja”. Új választások hiányában ez két esetben következhet be: ha a képviselők tömeges átigazolása jelentősen módosítja a frakciók súlyát, vagy ha új parlamenti többség alakul.
Az első feltétel egyértelműen nem teljesült. A 2024-es választások óta az AUR frakciója egy, az SOS frakciója pedig tizennégy képviselővel lett kisebb, miközben a PSD hat, a PNL pedig öt képviselővel erősödött. A változtatás ezért csak arra utalhat, hogy a PSD egy új parlamenti és kormányzati többséget készít elő, amelyben az AUR és az SOS támogatására is számít.
Súlyos kérdések a döntés törvényessége és demokratikus jellege körül
A PNL frakcióvezetője a plénum előtt nyilvánosan kijelentette: sem ő, sem az USR frakcióvezetője nem vett részt olyan frakcióvezetői tanácskozáson, amelyen erről a változtatásról döntöttek volna. Ez alapvető demokratikus és eljárási kérdéseket vet fel. A PSD elmúlt harminchat évének politikai gyakorlata ismeretében mindez sajnos aligha nevezhető meglepőnek.
Az RMDSZ magatartása azonban annál több magyarázatot követel. Az RMDSZ frakcióvezetője a plenáris ülésen nem tiltakozott a PNL frakcióvezetőjének kijelentése után. Ez arra enged következtetni, hogy részt vett az érintett tanácskozáson. Az RMDSZ-frakció ráadásul megszavazta a vezetőségi tisztségek újraosztását, vagyis támogatta a döntést.
Ez két súlyos elvi problémát vet fel. Az RMDSZ egyrészt hozzájárult az AUR politikai térnyeréséhez, miközben korábban hangosan „zéró toleranciát” hirdetett ezzel a párttal szemben. Másrészt cserben hagyta eddigi kormányzati szövetségeseit, a PNL-t és az USR-t.
Hol maradt az AUR-ral szembeni „zéró tolerancia”?
Az RMDSZ AUR-ellenes retorikája és politikai gyakorlata közötti ellentmondás eddig elsősorban helyi szinten vált láthatóvá. A Bihar megyei Alsólugason például egy RMDSZ-es önkormányzati képviselő lánya szervezte meg a helyi AUR-szervezetet. A Szatmár megyei Szaniszlón pedig az RMDSZ inkább egy AUR-os alpolgármester megválasztását támogatta, mintsem hogy az Erdélyi Magyar Szövetség jelöltjére szavazzon.
Ennek a „pragmatikusnak” nevezett hozzáállásnak az országos politikába való átemelése megkérdőjelezi az RMDSZ legutóbbi kampányainak egyik központi állítását: az AUR jelentette veszélyről szóló üzenetet. Egyúttal viszonylagossá teszi az RMDSZ elnöke és vezetőségének több tagja által rendszeresen hangoztatott AUR-ellenességet is.
Ha az AUR valóban olyan súlyos veszélyt jelent, ahogyan azt az RMDSZ a választási kampányokban állította, akkor elfogadhatatlan ennek a pártnak a politikai megerősítését támogatni. Ha viszont az RMDSZ kész együttműködni vele, akkor számot kell adnia arról, hogy mennyit értek valójában a korábbi kijelentései.
Tisztségekért feladott politikai hitelesség?
A történtek az RMDSZ szövetségesi megbízhatóságát is kérdésessé teszik. Az eddigi kormányzati partnerek elárulása önmagában is elfogadhatatlan – akkor is, ha jelenleg egy olyan új parlamenti többség körvonalazódik, amelyet a PSD, az AUR, az SOS és a POT–UPR alkothat, a PNL és az USR kizárásával.
Mindez az RMDSZ által sokat hangoztatott „magyar komolyság” hitelességét is aláássa. A szövetség eddig azt állította, hogy következetességével és kiszámíthatóságával tiszteletet vívott ki a román politikában, és éppen erre alapozza érdekképviseleti képességét. Erre hivatkozott a legutóbbi választási kampányban is. Ha azonban az RMDSZ rövid távú politikai érdekből cserben hagyja szövetségeseit, akkor éppen ezt a nehezen felépített hitelességet számolja fel.
Ugyanakkor egy harmadik elvi kérdést is tisztázni kell: milyen nyomást gyakorolt a PSD az RMDSZ-re a háznagyi tisztség és a külügyi bizottság elnöki helyének megtartása érdekében? Az RMDSZ-nek választania kellett a tisztségek és a következetes, gerinces politikai magatartás között? Ha igen, a jelek szerint a tisztségeket választotta.
Kérdésessé vált az RMDSZ és a PSD viszonya is. A szövetség eddig azt sugallta, hogy a PSD-vel képes a leginkább szót érteni a parlamentben. Most azonban éppen ez a párt készülhet olyan új kormányzati többség létrehozására, amelyben az RMDSZ-nek már nem jut hely. Ez ismét az erdélyi magyar közösség politikai érdekérvényesítő képességét gyengíti.
Nyilvános válaszokra van szükség
Úgy gondoljuk, hogy ezeket az elvi és politikai kérdéseket nyíltan fel kell tenni, és az erdélyi magyar közvélemény bevonásával kell megvitatni. Az RMDSZ vezetőinek világos válaszokat kell adniuk arra, hogy miért támogatták az AUR és az SOS térnyerését, milyen egyeztetések előzték meg a szavazást, és milyen politikai megállapodások állnak a döntés hátterében.
Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, tovább folytatódik az erdélyi magyar politikai érdekképviselet súlytalanodása Romániában. Ez pedig már nem csupán egy párt vagy néhány parlamenti tisztség ügye: az egész erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását veszélyezteti.
