A Tisza hazudott: cserben hagyja a határon túli magyarokat a költségvetési tervezettel címmel közölt egy interjút Nacsa Lőrinccel tegnap a budapesti Magyar Nemzet.
A KDNP jelenlegi országgyűlési képviselője az Orbán-kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és tárca nélküli miniszter beosztottjaként. Az alig 36 éves budapesti politikus a tervezett jövő évi magyar költségvetés sarokszámaiból kiindulva ecsetelte a riporternek, hogy milyen mértékű a Magyar Péter-féle neomarxista kormányzat elfordulása a Magyarország határain kívül élő magyar nemzetrészektől.
Azt már az erdélyi magyar sajtó is megírta, hogy a Határtalanul! program kerete kilencmilliárd forintról kétmilliárdra csökken, tehát alig negyedére esik vissza . Ez a program állami támogatású tanulmányi kirándulásokat szervezett magyarországi iskolásoknak a szomszédos országok magyarlakta területeire. A Zrínyi Ilona programot is megnyirbálják a tiszások, ez a kárpátaljai tanárok, ápolók, szociális munkások és a gyermekétkeztetésben dolgozók bérkiegészítését szolgálja, ennek kerete 2,5 milliárd forint fölötti összegről 780 millióra csökken, vagyis 78 százalékkal lesz kevesebb.
Kevesebb pénz jut az intézményekre, a közösségekre, a szórványkollégiumokra, a külhoni magyar oktatási intézményekre és összességében a nemzeti jelentőségű intézményekre is. Körülbelül 27 milliárd forinttal jut kevesebb a nemzetpolitikára, mint az idei, illetve a tavalyi évben.
Nacsa rámutatott: Magyar Péterék szavakban elmondták, hogy a külhoni magyarok mellett állnak, a költségvetésben szereplő intézkedések azonban jelenleg nem ezt mutatják. „A magyar megmaradást szolgálni nem lehet anyaországi támogatás nélkül” – állította.
Egyéb várható tiszás intézkedések: leépítik, felszámolják a közmédia külhoni tudósítói hálózatát, beszüntetik a magyar diaszpórát támogató Kőrösi Csoma Sándor- és Petőfi Sándor-programot. Ezek eddig óriási segítséget jelentettek a diaszpóra- és szórványközösségeknek, amelyet a magyar állam viszonylag kis költségvetésből tudott biztosítani.
Nacsa Lőrinc elismerte, hogy gyakran felvetik tiszás és más köldöknéző körökben: a külhoni közösségek szerezzék be azon államoktól a szükséges forrásokat, amelyeknek a területén élnek. Ez részben meg is valósul, a határon túli magyarok igyekeznek kihasználni a létező költségvetési forrásokat, mind a helyieket, mind a központiakat, de a többrétű, színes magyar életet fenntartani, ezáltal a magyar megmaradást szolgálni nem lehet anyaországi támogatás nélkül.
A nemzetpolitikáért felelős miniszter, Tarr Zoltán korábban azt ígérte, hogy nem lesznek megszorítások a nemzetpolitika területén, de láthatóan nem ő a legerősebb fogaskerék a tiszás gépezetben. Nemrég Erdélyben járva újságírók előtt ismerte be, hogy a mostani Magyarországon vörös posztónak számít az egyházak és a külhoni magyarok támogatása. A három és fél milliós tiszás szavazótábornak nyűg, sőt fáj a nemzeti elkötelezettség, és ez nem fog változni egyhamar, vélik a helyzetet átlátók, mivel az utóbbi egy-két évben az agymosás és az uszítás megtette a magáét. Ám az is tény, hogy a határon túlra szánt közpénzek egy jelentős része el sem jutott a címzettekhez, ami meg eljutott, annak jelentős érsze fideszes-kádéenpés-eremdéeszes oligarchák és ügyeskedők zsebében kötött ki…
