A parlamentben legtöbb honatyával rendelkező román Szociáldemokrata Párt, a háromtagú kormánykoalíció (PSD–PNL–RMDSZ) vezető ereje le akarja bontatni Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nemrég felállított gyulafehérvári szobrát.
Egy eldugott román zugportálon fedeztük fel a hírét annak – amire még az erdélyi magyar sajtó is fátylat borított –, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora, Călin-Gheorghe Matieș interpellált a bukaresti törvényhozás felsőházában, felszólítva a kultuszminisztert, hogy haladéktalanul tüntesse el Gyulafehérvár központjából annak a Bethlen Gábornak („Erdély fejedelmének és Magyarország királyának”) a szobrát, akinek főszerepe volt Erdély szisztematikus elrománosításában, a Transzilvániában őshonos románok nemzeti identitásának eltörlésében.
A május 21-én Novák Katalin magyar köztársasági elnök és az RMDSZ vezetőinek jelenlétében leleplezett szobor borzasztóan sérti a románokat – állítja a szenátor, aki aznap megpróbált incidenst kiprovokálni a békésen ünneplő gyulafehérvári és máshonnan érkezett magyarok körében, tüntetőleg lépve fel a magyar református egység napja és a fejedelem által alapított Collegium Academicum 400 éves jubileumára időzített szoboravatáskor is –, ugyanis Bethlen politikai hadjáratot folytatott a románok nemzeti tudatának kiirtásáért és a „Mihály vajda által végrehajtott egyesülés nagyszerű eredményeinek” semmissé tételéért.
Matieș szerint jogi problémák is felmerülnek a szoborállítás körül. Ezért aztán minisztériumi vizsgálatot követel a szobor felállításának közigazgatási-törvényi feltételeit tekintve, kérve a művelődési minisztert, hogy bontassa le az építményt és jelentse fel a bűnüldöző szerveknél „az elkövetőket”.
Az amúgy gyulafehérvári illetőségű néptribün hadilábon állhat saját népe és országa történelmével. Egyfelől Bethlen Gábor állítólagos románellenességét még a román történetírók sem igazolták, a fejedelem etnikai és vallási toleranciája Erdély minden népére kiterjedt, művelődéspártolói nagysága pedig megkérdőjelezhetetlen és általános volt. Ugyanakkor román nemzetről beszélni botorság a 16-17. századi Erdélyben, de bárhol másutt is, akkoriban maga a nemzetfelfogás (natio) is más értelemmel bírt, mint a későbbi századokban vagy manapság.
