MIÉP-es emléktalálkozóra gyűltek össze a régi harcostársak január 6-án, Vízkereszt napján a Mi Hazánk Mozgalom budapesti, Bartók Béla úti irodájában, illetve – mivel onnan sokan kiszorultak – előtte is. A rendezvény iránti kiemelt érdeklődés egyértelmű jele annak, hogy a nemzeti radikalizmus eszméje iránti igény nem halt ki a magyarországi társadalomból.
A délután háromra meghirdetett eseményre érdemes volt korábban érkezni, hiszen a kezdés előtt jó félórával már alig volt üres hely a széksorok között. Háromra aztán valóban minden hely elkelt – még az állóhelyek is – nem véletlen, hogy a rendezők a bejárat elé egy sátrat helyeztek ki, hogy a későknek se kelljen az a szemerkélő esőben ázniuk.
Az eseményt az ötletgazda és főszervező Novák Előd – a Mi Hazánk alelnöke – nyitotta meg, ismertetve, hogy ennek az összejövetelnek elsődleges célja a rendszerváltás utáni első valóban radikális pártra – Magyar Igazság és Élet Pártja, vagy gyakrabban használt rövidítéssel MIÉP – és annak ma már ikonikussá vált vezetőjére, Csurka Istvánra való megemlékezés. Azért hívta meg a párt egykori vezető funkcionáriusait – de persze minden tagját szívesen látja –, hogy egyrészt újra találkozhassanak személyesen is azok, akik talán már évtizedek óta nem látták egymást, másrészt, hogy közösen idézzék fel a múltat, emlékezzenek a régi szép napokra.
Ma már szinte történelmi távlatba visszatekintve tudható, hogy a MIÉP volt a későbbi radikális pártoknak – a nagy vargabetűket leíró, s ma már a baloldali összefogásba betagozódott Jobbiknak és a gyorsan parlamenti párttá vált, manapság a nemzeti radikalizmust hitelesen képviselő Mi Hazánknak – nem csak a szellemi előfutára, de a vezetőségük, tagságuk tekintetében is egyfajta felkészítő iskolája.
Nem véletlen, hogy a fő helyen, az elnöki asztalnál ott ült Horváth Lajos egykori MIÉP-társelnök, dr. Kovács Dávid, a Jobbik alapító elnöke és Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke. Novák külön köszöntött még jó néhány, egykor a MIÉP-ben meghatározó szerepet betöltő vendéget, többek között Árendás Mónikát, egykori I. kerületi önkormányzati képviselőt, dr. Bognár László volt alelnököt, parlamenti képviselőt, Dancsecs Györgyöt, a fővárosi közgyűlés volt tagját és egykori gödi polgármestert, Dörner György színművészt, az Újszínház igazgatóját, dr. Fenyvessy Zoltánt, egy időben a MIÉP elnökét, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkészt. Ezután egyperces felállással emlékeztek a részvevők az azóta elhunyt egykori MIÉP-es vezetőkre, jelentős személyiségekre, Csurka Istvánra, Gidai Erzsébetre, Rozgonyi Ernőre, Bogdán Emilre, Erkel Tiborra, Kapronczi Mihályra, Dénes Jánosra, Réthy Miklósra, Nagy Tiborra, Grespik Lászlóra, Zsinka Lászlóra, Marsi Péter Pálra, Hermann Sándorra, Csurka Lászlóra, Szentmihályi Szabó Péterre, Szőcs Zoltánra.
Ezt követően rövid beszédet mondtak az elnöki asztalnál ülők, ami után többen az egykori MIÉP-es vezetők közül is felszólaltak. A beszédekben sokan méltatták Csurka István váteszi meglátásait, az akkori idők nehézségeit, a sikereket és az esetlegesen előfordult tévedéseket, rossz helyzetmegítéléseket is. Hallgatólagosan mindenki igyekezett távol tartani magát az aktuálpolitikai kérdésektől, de azért néhány hozzászólásban előkerültek a Covid-járvány, illetve a gázai agresszió aktuális kérdései is. A felszólalások szinte végeláthatatlanul követték egymást, Novák Előd tréfásan közbe is vetette, hogy ez a közönség a Hősök terei, maratoni hosszúságú rendezvényeken edződött, ezért bírja az ilyen fajta kihívásokat. Szükség is volt az állóképességre, hiszen majd öt óra elteltével jelezte Novák, hogy most már mindenképpen szünet következik. Ekkortól az eddig ültetett fórum egy igazi sétálós, egymást ölelgetős, köszöngetős kötetlen formába váltott, amikor mindenki megtalálhatta azt, akit régen látott, akivel régen beszélgetett. Mondhatni most jött el az ideje a felszabadult érettségi találkozós hangulatnak.
A Magyar Jelen tudósítója meg is szólaltatta pár mondat erejéig Budaházy Györgyöt, G. Németh Évát, Dancsecs Györgyöt, Bognár Lászlót, Novák Elődöt, Toroczkai Lászlót. A Mi Hazánk elnöke egyebek mellett elmondta: „A MIÉP és a Mi Hazánk között érezhető a kontinuitás, hiszen mi is a ’harmadik út’ vagyunk, bár azt is hozzá kell tennem, ma mi már 2024-ben nem tudjuk teljesen ugyanazt a politikát folytatni, amit az elődeink folytattak a kilencvenes években. Egyszerűen azért, mert a világ változik. Mi maradtunk a régiek, de világ változik – ahogy szoktam mondani. Annak idején nem volt Covid, a cigányság létszáma sem volt akkora, mint most, de például úgy néz ki, hogy ma Csurka Istvánnak is újra kellene értékelnie a helyzetet, és lehet, hogy ezt mondaná: az eddigi zsidó lobbi világbeli vezető szerepét átveszi az LMBTQ-lobbi, ami a legerősebb lobbivá kezd előlépni a nyugati világban. Persze van a két lobbi között átfedés is. Azt viszont látom, hogy Orbán Viktor külpolitikai kérdésekben még mindig harminc évvel ezelőtti hozzáállást képvisel. Sajnos nem érzékeli, hogy a világ változik, megszűnik az egypólusú amerikai hegemónia, jön föl Kína, bebizonyosodott, hogy Oroszországot sem lehet egyszerűen eltiporni, úgyhogy nekünk is egyfajta egyensúlyi politikával alkalmazkodni kellene ehhez a most zajló változáshoz, mert ez a magyar érdek.”
Toroczkai elmondta még, visszatérve a MIÉP-re és Csurka Istvánra: „Én ott voltam az elnök úr temetésén, ezáltal is leróva tiszteletemet. Nyilván neki is voltak olyan lépései, amikkel már akkor sem értettem egyet – ennek ellenére a pártjából nem léptem ki, s nem is zártak ki –, így megvolt az oka, hogy én 2001-ben alapítottam egy civil szervezetet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, amely a Kárpát-medencére fókuszált. A múltamból semmit nem kell viszont megtagadnom, sőt a jelenlegi pártomat és azt is, amit képviselek a múlt egyenes folytatásának tartom. A MIÉP és Csurka István neve összeforrt, mert a magyarságnak – ez bizonyára benne van a népi karakterünkben – a történelem folyamán mindig kellettek erőskezű vezetők, akik egyfajta egyértelmű és biztonságos utat ki tudtak jelölni, s ez megjelenik a mai politikában is. Ezt használta ki Horthy Miklós, Kádár János, jelenleg pedig erre építkezik Orbán Viktor. Ha megnézzük, Magyarországon csak olyan pártok tudtak és tudnak a mai napig sikeresek lenni, amelyeknek volt, illetve van egy egyértelmű, karizmatikus vezetője. Csurka István ilyen vezető volt, és a szellemisége a mai napig meghatározza a magyar politikát.”
(Forrás: Magyar Jelen)
