Jobbára csak a román ultranacionalista média foglalkozott azzal a kolozsvári „történelmi megemlékezéssel és gesztussal”, ami Erdély fővárosában ment végbe nemrég annak ürügyén, hogy 1600. május 27. volt az a nap, amikor Mihály vajda (Mihai Viteazul) úgymond „Havasalföld, Erdély és egész Moldva ura” lett.
Kolozsváron felvonták Vitéz Mihály zászlaját az uralkodó lovas szobra melletti legmagasabb árbocra, ő volt az, aki 1600-ban megvalósította a Nagy Egyesülést – írták 2025. május 27-én. A román nyelvű médiát szemléző EuroCom Sajtófigyelő (ERS) ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a román történetírás egyik központi eleme, hogy II. (Vitéz) Mihály (Mihai Viteazul) vajda az első román uralkodó, aki 1600-ban egyesítette „a három román fejedelemséget” – Havasalföldet (Țara Românească), Moldvát és Erdélyt. E narratíva gyakran hivatkozik egy 1600. május 27-i oklevélre, amely szerint Mihály Oláhország (Vlachia), Moldva és Erdély fejedelme címet viselte. A gond ott kezdődik, hogy se a românească, România (azaz román, Románia) elnevezés, se a modern nemzettudat nem létezett ekkor, a titulus legfeljebb „Vlachia, Moldavia, Transylvania fejedelme” formában szerepelhetett, latinosan Az ominózus oklevél hiteles képe viszont sehol sem érhető el, a román történelempolitika következetesen nem közli, nem mutatja meg olvasható formában, mert gyengítené az etnikai kontinuitáson alapuló nemzetépítési mítoszt. Elképzelhető, hogy nem is létezik…
Az ERS megjegyzi még, hogy ez a fajta történelmi visszavetítés tipikus példája annak, hogyan húzzák rá a román hivatásos és botcsinálta történészek egyaránt a 19–20. századi nemzeti eszméket a középkorra, figyelmen kívül hagyva a történeti kontextusokat. A Mihály vajdát körülvevő mítosz nemcsak etnikai túlzásokat tartalmaz, hanem politikai és vallási realitásokat is elken: Kárpátokon túlról Erdélybe betörő zsoldosvezér a tartományt a Habsburgok nevében kormányozta, de saját nemesei is fellázadtak ellene, és „egyesítőként” csupán pár hónapos de facto fennhatóságot gyakorolt. Az oklevelek nyelvezetének elhallgatása vagy manipulálása (pl. Vlachia = Țara Românească) nem csupán torzítás, hanem tudatos ideologikus történetírás, amely a mai nemzeti identitás és dominancia legitimálását szolgálja, különösen magyar- vagy Habsburg-ellenes keretben.
Egy ilyen történelmi narratíva elemzése kiváló példa arra, hogyan lehet dekonstruálni a nemzetállami történetírás mítoszait – állapítja meg Pászkán Zsolt, az ERS szerkesztője. A „román egység” eszméje ebben a formában anakronisztikus projekció, nem történelmi tény. A valóság az, hogy a kora újkori fejedelemségek nem modern nemzetállamok voltak, hanem laza területi, vallási és hűbéri egységek, ahol az etnicitás szerepe másodlagos volt a dinasztikus, vallási és birodalmi lojalitáshoz képest. A történelmi dokumentumok elérhetőségének szelektív biztosítása (pl. nincs digitalizált, olvasható verzió az említett oklevélről) is azt jelzi, hogy a narratíva nem történeti, hanem identitáspolitikai eszközként működik.
