Az Euro Foto Art nemzetközi szövetség két kiállítást nyitott meg a nagyváradi várban található galériáiban annak apropóján, hogy ma van a magyar fotográfia napja. Gombár Mária (Szarvas) és Héjja Árpád (Csíkszereda) műveinek bemutatóján az alábbi ismertetés is elhangzott.
„Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quo-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a »jó« kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát – még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is – írta Susan Sonntag amerikai író és filmrendező A fényképezésről című könyvében.
Nem véletlenül idézzük egy nemzetközi hírű kiválóságnak a mondatait a magyar fotográfia közelgő napja kapcsán, ugyanis alig pár nappal ezelőtt, augusztus 19-én volt a fotográfia, a fotózás világnapja. 1839-ben ezen a napon tették nyilvánossá a dagerrotípia nevű eljárást, ami az egyik első, széles körben elterjedt fotográfiai eljárás volt a francia állam adománya révén. (Az állam ugyanis közkinccsé tette ezt a képrögzítő eljárást, ugyanis a szabadalmat megvásárolta és a „világnak ajándékozta”.) Ekkor vált elérhetővé a nagyközönség számára a fotózás, és ettől a naptól kezdve számítjuk a fotográfia mint technológia és művészet elterjedését, amelynek két úttörője a francia Joseph Nicéphore Niépce és az angol William Henry Fox Talbot voltak, de végül az előbbi társa, Louis Daguerre dolgozta ki és vitte sikerre a nevét viselő eljárást.
Magyarországon is pezsgő várakozás kísérte a képrögzítést. Az újságcikkekben megjelenő híreszteléseket egyszerre hitték és meg nem is az emberek. A kétkedések eloszlatására Daguerre Apponyi Antal grófnak, a Habsburg Birodalom akkori párizsi követének ajándékozott egy 1839-ben készült felvételt. Az érdeklődő nagyközönség már 1840-ben, egy pesti kiállításon megismerkedhetett dagerrotípiával készült felvételekkel, sőt Daguerre leíró tanulmánya is megjelent az évben magyarul. Pár hónappal később, 1840. augusztus 29-én Magyarországon minden technikai feltétel adva volt ahhoz, hogy elkészülhessen az első fényképfelvétel. Vállas Antal professzor a Magyar Tudós Társaság ülésén mutatta be a dagerrotípia nevű eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig, és nyilvánosan el is készítette az első magyarországi dagerrotípia-felvételt. Az ezüstözött rézlemez a budai királyi palotát és az alatta folyó Dunát örökítette meg. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezésére 2003 óta ez a nap, augusztus 29-e a magyar fotográfia napja lett.
A fotográfia iránt számos festő, ötvös, aranyműves kezdett érdeklődni. 1841-ben megnyílt az első pesti fotóműterem, és hamarosan sorra követte őt a többi mesterember, akik a fényírást igyekeztek meghonosítani. A Kárpát-medence nagyvárosaiban – ahol a polgári társadalom el tudta tartani a fényképészeket – kiváló szakemberek működtek, akik számos más mesterség és a tudományág tapasztalataival fejlesztették tovább a fényképezést.
A magyar származású világhírű fotográfusok sora hosszú. Tehetséges és elhivatott fotográfusaink ma is nagy számban szorgoskodnak azon, hogy a fényképészet ne csak mint hobbi vagy kedvtelés, hanem mint alkotóművészet maradhasson fent és fejlődhessen tovább. A magyar fotográfia napja, augusztus 29-e jó alkalom arra, hogy a figyelmet a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.
