Fizetett hirdetésben uszít külhoni magyar testvéreink szavazati joga ellen Dobrev Klára szektapártja. Igen, megint el akarják venni ezt a jogukat, noha egy, legfeljebb két képviselői hely sorsáról döntenek. Bár Dobrevék magyargyűlölete nem új keletű, a kezünk azért joggal szorul ökölbe.
Kik ezek, miféle létformák? Mit keresnek itt, és miért nem másznak vissza oda, ahonnan 1918-ban előbújtak? Milyen jogon rontanak rá újra meg újra azokra az idegen megszállás és vegzatúra alatt élő testvéreinkre, akik soha nem mondtak le magyar állampolgárságukról, hanem elvették tőlük? Miért bántják azokat, akik sosem költöztek „külföldre”, csupán nyugati „barátaink” húzogatták fölöttük a határt, s átrajzolták őket néhány frissen kitalált országhoz?
Kérdések, amelyeket fölösleges föltennünk Dobrevéknek, úgysem érkezik válasz. Csupán szánalmas selypegés, amellyel kikérik maguknak, hogy nemzetárulók lennének. De hát mégis minek nevezhető az, aki elárulja, megtapossa a legkiszolgáltatottabb magyarokat? Aki elvenné tőlük a szavazati jogot, amely a magyar állampolgársághoz jár, attól elválaszthatatlan? (Azért jár, azért elválaszthatatlan tőle, mert nem létezhet kétszintű állampolgárság.) Már a szeptember eleji évadnyitón meghirdette Dobrev, hogy ráuszulnak a külhoni magyarokra. A napokban beindított internetes reklámjaikban így hergelnek: „A határon túlról döntenek helyettünk, ez túl van egy határon.” Ha ezzel Brüsszelre célozna, még igaza is lenne. Hiszen Brüsszel tényleg ne pampogjon bele olyan törvényeinkbe, intézkedéseinkbe, belügyeinkbe, amelyekbe az uniós alapszerződés szerint nem tehetné.
Például ki és mikor hatalmazta föl őket arra, hogy muszlim honfoglalókat telepítsenek a hazánkba (migránskvóta)? Ki engedte meg nekik, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó oktatásügybe beleavatkozzanak, és a nekünk járó pénzekkel zsaroljanak minket, amiért nem engedjük be a genderőrületet az óvodákba, iskolákba? És így tovább.
Persze, Dobrev gyűlöletkampánya nem Brüsszelre vonatkozik, hanem a külhoni magyarokra.
Hitvány „érveiket” jól ismerjük. Lassan negyedszázada kezdték. 2001-ben Gyurcsány Ferenc tanácsára a szocialisták azzal riogattak a kedvezménytörvény, a külhoniaknak adott magyar igazolványok ellen, hogy majd „23 millió román munkavállaló” fog beözönleni a csonka hazába, és elveszik mindenkitől a munkát, a kenyeret meg a nyugdíjat. Aljas és nyomorult hazugság volt. Aztán 2004. december 5-én Dobrev férje – már miniszterelnökként – ugyanezt a bolsevik-náci stichű gyűlölködést melegítette újra a kettős állampolgársági népszavazásnál. „Ne fizessünk havi húszezer forintot családunk pénzéből!”, „Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat!”, „Ne fizessünk állásunkkal az olcsó, határon túli munkavállalók miatt!”, „Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet!” Az óriásplakátokon Bangóné terpeszkedett, követelve, hogy szavazzunk „nem”-mel saját testvéreinkre.
Legfőbb „érvük” tehát az irigység volt. Ami ott dől dugába, hogy aztán ugyanez a DK 2015-től buzgón követelte a muszlim honfoglalók azonnali befogadását és teljes ellátását a „humanizmus” nevében. A külhoni magyaroknak semmit – vadidegen dzsihadistáknak mindent. További „érvük” a nemzetárulásra, hogy a külhoni magyarok nem itt adóznak, ezért ne szóljanak bele az ügyeinkbe. Na és a Londonban mosogató magyar hol adózik, mi? Amúgy hármat találhatunk, Dobrevék – nyugati elvtársaikhoz hasonlóan – mennyi idő alatt adnának honpolgárságot és szavazati jogot az illegális kontinensfoglalóknak, ha kormányra vergődnének. Ugyanúgy seperc alatt, mint a tiszások, akiknek migrációs terveiről a minap Bod Péter Ákos szólta el magát a nagy eszével. Egy brancs.
Pilhál Tamás / Magyar Nemzet
