Marosvásárhely polgármesteri hivatala kiírta az ötletpályázatot a Kossuth- és Herder-díjas erdélyi író, Sütő András (Pusztakamarás, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) szobrának megtervezésére.
A helyi képviselő-testület több mint 15 évvel ezelőtt döntött a szoborállításról, de az írónak évtizedeken át otthon adó egykori Székelyvásárhelyen valósággal elszabotálták a politikai-közéleti fennforgók a megvalósítást. Az emlékjel a város központjában, a Színház téren kapna helyet, hiszen Sütő András a magyar kultúra kiemelkedő alakja és a közép-erdélyi város – ahol 1954-től haláláig élt és dolgozott – identitásának fontos része. Az íróval párban egy román személyiségnek, Constantin Romanu Vivu (1821–1849) volt Maros megyei „prefektusnak”, az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot hátba támadó erdélyi román felkelők egyik vezetőjének is szobrot állítanak, erre szintén kiírták az ötletpályázatot. Ez az „árukapcsolás” amúgy a sajátos és „eredeti” romániai demokráciának és idézőjeles jogállamiságnak a velejárója, a marosvásárhelyi politikai erőviszonyok jellemzője.
Az köztudott, hogy a rendszerváltáskor még magyar többségű város őshonos lakosságának régi vágya, hogy szobrot állíttasson a neves írónak, aki az 1990-es fekete március véres eseményeinek legismertebb áldozata: fél szemét elveszítette a magyarok ellen mélyállami irányítással végrehajtott gyűlölet-bűncselekmény során. Ezt követően is jelentős közéleti szerepet vállalt, bár az aktív politizálástól távol tartotta magát. Halálát végül daganatos betegség okozta, kórházban hunyt el a magyar fővárosban. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, az ottani református temetőben helyezték örök nyugalomra.
A marosvásárhelyi képviselő-testület először 2009-ben fogadott el határozatot a szoborállításról. Ezt akkor attól tették függővé, hogy vele „párban” egy román személyiségnek is emlékművet állítanak. A testületben ülő román nacionalisták annak a Ștefan Gușă (1940–1994) tábornoknak kívánt emlékjelet állítani, aki az 1989-es temesvári antikommunista népfölkelés idején a diktátor Ceaușescu parancsára a tömegbe lövetett.
Ezt az akkori „árukapcsolásos” önkormányzati határozatot, amely egy tömeggyilkos kultuszának vetett volna ágyat Sütő András ürügyén, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az egykori temesvári események legmeghatározóbb személyisége megtámadta a bíróságon, amely jogerős ítéletével érvénytelenítette azt.
A Sütő-szobor ügye ezt követően több alkalommal is napirendre került a vásárhelyi tanácsban, és bár az önkormányzati képviselők többször is rábólintottak, máig nem valósult meg. Most újból felvetődött a szoborállítás, amire az író halálának 20. évfordulóján kerülhetne sor jövő év őszén. De addig még sok víz lefolyhat a Maroson…
A szobor a színháztérre kerülne, ezen belül pontos helyet maguk a pályázók is javasolhatnak koncepciójuknak megfelelően. Az önkormányzat honlapján közzétett ötletpályázat leírásában hangsúlyozzák, hogy Sütő András az erdélyi magyar kulturális és politikai élet emblematikus alakja, személyisége kulturális, történelmi, identitási okokból és az etnikumközi együttélés szempontjából is jelentős a marosvásárhelyi magyar közösség számára. A kiírásra képző- és szobrászművészek, építészek, tervezőmérnökök, művészeti és építészeti tanulmányokat folytató egyetemisták, alkotói közösségek jelentkezését várják. Jelentkezni december 8-ig, bővebb tájékoztatást kérni december 15-éig lehet. A pályázatok benyújtásának határideje 2026. január 12. A nyertest 2026. január 20-án jelentik be, amikor kiállítás is nyílik a beérkezett pályamunkákból. Az ötletpályázat összdíjazása 100 ezer lej. Az első díjazott 85 ezer lej, a második 10 ezer lej, míg a harmadik 5 ezer lej pénzjutalmat kap.
Sütő Andrásnak eddig Székelyudvarhelyen és Sopronban állítottak köztéri szobrot. Egykor nagy sikerrel játszott, Romániában a nyolcvanas évekre többnyire betiltott színműveit ma már csak elvétve játsszák, könyveit kevesen olvassák, holott magas színvonalú prózai és drámai művei, esszéi és meséi a kortárs magyar irodalom élvonalába emelték őt.
