Több ezer gerinces maradványt magában foglaló leletegyüttest azonosított a Botfalvai Gábor vezette kutatócsoport Dél-Erdélyben, a Hátszegi-medencébe, amely kétéltűek, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, repülő hüllők és emlősök maradványait is tartalmazza.
A Hátszegi-medence (románul Țara Hațegului) a Kárpátok egyik legnagyobb hegyközi medencéje, a történelmi Erdély déli részének természeti és történelmi emlékekben leggazdagabb területe. Világszerte híres dinoszaurusz-maradványairól, amelyek az elmúlt több mint száz év során több tucat lelőhelyről kerültek elő. Bár a lelőhelyek száma nagy, a dinoszauruszleletek eddig ritkásan, elszórtan fordultak elő a területen.
A Déván született báró Nopcsa Ferenc (1877–1933) alig 18 évesen, 1895-ben találta az első dinoszauruszcsontokat a család szacsali kastélya mellett. Mivel a bécsi Theresianumban földtant tanult, szinte természetes volt, hogy érdeklődése a paleontológia felé fordult. 1897-ben egy kis terjedelmű publikációban besorolta a talált kréta kori leleteket, öt évvel később pedig már doktorált. Több mint száz őslénytani témájú cikkéből 18-at szentelt a ma már Romániában található hátszegi leletegyüttesnek. A régióban szárazföldi és ártéri üledékek is felgyűltek, és gazdagon kerültek elő gerinces és gerinctelen állatok, valamint növények maradványai. A báró többek között teknős-, krokodil- és repülő őshüllőfajokat írt le, és következtetéseivel jóval kora előtt járt. Magyarságát őrzi az egyik leghíresebb felfedezése, a Magyarosaurus dacus (Nopcsa, 1915), az Elopteryx nopcsai (Andrews, 1913) ősmadár pedig a báróét.
Nopcsa felismerte, hogy a hátszegi leletek diverzitása alacsony, és hogy a talált őslények valószínűleg elszigetelten fejlődtek. Jól állapította meg, hogy ebben az elszigeteltségben törpe és primitív fajok alakultak ki, vagyis olyan őslények, amelyek kisebbek voltak késő krétakori rokonaiknál és kezdetleges, inkább korai krétakori jellegeket mutattak. A burjánzó növényzettel borított Hátszeg-sziget, mely vagy 65-70 millió évvel ezelőtt még létezett, majdnem Csonka-Magyarország méretű volt, és területén több dinoszaurusz faj is élt. Ez a terület és az azt körülölelő hegyek kezdetektől fogva különböző lények élőhelyéül szolgáltak, igazolják ezt az itt talált törpe dinoszaurusz fosszíliák is. A most felfedezett lelőhelyen azonban a magyar és román kutatók négyzetméterenként több mint száz gerincesmaradványt találtak, a nagyméretű dinoszauruszcsontok szinte egymáson feküdtek, ami példa nélküli koncentrációt jelent a medencében.
A magyar és román paleontológusokból álló Valiora Dinosaur Research Group már több mint öt éve folytat kutatásokat a dinoszauruszmaradványairól híres Hátszegi-medence nyugati felében, ahol már számos dinoszaurusz-lelőhelyet fedeztek fel. Az itt tanulmányozott felső kréta szárazföldi rétegek a dinoszauruszok kihalását megelőző néhány millió éves időszakba engednek betekintést.
Az ásatások eredményeként a kutatók egy több ezer gerinces maradványt magában foglaló leletegyüttest azonosítottak, amely kétéltűek, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, repülő hüllők és emlősök maradványait is tartalmazza. A leletek számát tekintve a K2-es lelőhely a leggazdagabb, ahonnan több mint 800 gerinces maradvány került elő kevesebb mint öt négyzetméternyi területről. A lelőhely részletes vizsgálatának eredményeit a napokban tették közzé a PLOS One tudományos folyóiratban.
„2019-ben, az első terepbejárásunk alkalmával a Hátszegi-medencében, szinte azonnal rátaláltunk a K2-es lelőhelyre. Ez a felfedezés emlékezetes pillanat maradt számunkra: már az első percekben feltűntek a patakmeder szürke, agyagos rétegeiben csillogó, nagyméretű, fekete dinoszauruszcsontok, amelyek kivételes megtartásukról tanúskodtak. Ettől a pillanattól kezdve teljes erőbedobással vetettük bele magunkat a munkába, és a több éven át folytatott ásatások során rendkívül gazdag gerinces leletanyagot gyűjtöttünk össze” – idézte fel a munka kezdetét Botfalvai Gábor, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének adjunktusa, a kutatócsoport vezetője.
Körülbelül 72 millió évvel ezelőtt a mai Hátszegi-medence helyén szubtrópusi éghajlat uralkodott, amelynek hatására időszakos folyók szelték át a tájat. Ezek a vízfolyások a környező magaslatokról zúdultak a medence irányába, s a heves esőzések idején megáradva kiléptek medrükből. A mélyebben fekvő területek felé haladva magukkal sodorták a felszínen heverő tetemeket, s olykor az útjukba kerülő élőlényeket is. „A feltárt kőzetek részletes vizsgálata arra utalt, hogy a területen egykor egy kisebb tó húzódott, amelyet a heves esőzések idején kialakuló villámárvizek tápláltak. A csontokat a tóba sodró folyók energiája hirtelen lecsökkent, így a part mentén, a kialakuló deltavidéken a sodrás egymásra halmozta a tetemeket, létrehozva a rendkívül magas csontkoncentrációt” – magyarázta a csontok felhalmozódásának körülményeit Budai Soma, a lombardiai Paviai Egyetem (Università degli Studi di Pavia – Alma Ticinensis Universitas) kutatója, a megjelent publikáció társszerzője.
A lelőhelyről nemcsak különálló csontok, hanem részleges dinoszaurusz-csontvázak is előkerültek. Ezek két különböző növényevő fajt képviselnek. Az egyik a Rhabdodontidae családba tartozó, mintegy két méter hosszú, többnyire két lábon járó növényevő, amely a Hátszegi-medence egyik leggyakoribb dinoszaurusza lehetett. A másik típusú csontváz azonban igazi meglepetést okozott: egy Titanosauria csoportba tartozó sauropoda maradványairól van szó – ilyen jó állapotban megőrződött példányt eddig nem ismertek Erdélyből. Az új leletanyag tanulmányozása révén pontosabban meghatározható lesz ennek a hosszú nyakú dinoszaurusznak a rendszertani hovatartozása.
„A lenyűgözően magas csontkoncentráció mellett az új dinoszaurusz-lelőhely jelentőségét tovább növeli, hogy ez a leletanyag képviseli a Hátszegi-medence legidősebb gerinces-felhalmozódását. Vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy betekintsünk a Hátszegi dinoszauruszfauna legkorábbi összetételébe, és felvázoljuk azokat az evolúciós irányokat és folyamatokat, amelyek az ennél fiatalabb erdélyi lelőhelyekről ismert dinoszauruszok felé vezetnek – vagyis megértsük, miben hasonlítanak, és miben különböznek a területről ismert késő kréta kori ökoszisztémák” – mondta Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem docense, a kutatócsoport romániai vezetője.
A publikációban ismertetett leletegyüttes, valamint a Hátszegi-medencében zajló további ásatások során előkerülő anyag vizsgálata várhatóan még pontosabb képet ad majd azokról az evolúciós és ökológiai folyamatokról, amelyek formálták a késő kréta korban élt (kelet-)európai dinoszauruszfaunák összetételét.
