Az amerikai demokratáktól kezdve a brit miniszterelnökön át Donald Tuskig bezárólag szinte az egész Nyugat a demokrácia győzelmét látta a Tisza Párt választási sikerében. (Ebben még a kétharmad sem bizonytalanította el őket – „nyilván ez volt a nép demokratikus döntése”. Hasonló esetekben Brüsszel rendszerint aggodalmaskodni szokott; gyanús az ekkora győzelem…)
Szerintük a demokrácia sikere ez egy olyan országban, amely a „diktatúra” áldozata lett. Érdekes, hogy hogyan lehet egy demokratikus pártnak egy olyan országban nyernie, ahol a nép már tizenhat éve diktatúrában sínylődik? Hallatlan! Fantasztikus! Az unió nagyasszonya, Ursula von der Leyen visszafogottan csupán annyit nyilatkozott: „Magyarország Európát választotta. Európa mindig Magyarországot választotta. Egy ország visszatért az európai útjára. Az unió erősebb lesz.”
Megjegyzem: a magyarok annak idején népszavazással döntöttek az Európai Unióhoz történő csatlakozásról (2003. április 12.), vagyis mi választottuk azt, hogy az EU tagjai legyünk, és nem fordítva.
Csak halkan kérdezem: nem lehet, hogy ez a nagy uniós örvendezés nem is a hőn áhított jogállamiságnak és a demokráciának szól, sokkal inkább a Tisza-vezér által előre beígért engedelmes irányvonalnak?
Most olvasom, hogy a Financial Times szerint az Európai Bizottság időközben átküldte azt a 27 pontból álló követeléslistát, amely a befagyasztott uniós források felszabadításának a feltétele. A cikk szerint Von der Leyen tisztában van azzal, hogy Magyar Péter mennyire igyekszik, ezt kihasználva szigorú elvárásokat támasztott. Jé!
Pilhál György / Magyar Nemzet
