Nem tudni, kik és mikor feszítették le, lopták el és tüntették el P. GULÁCSY IRÉN emléktáblájának bronz domborművét, de az tény, hogy kegyeletsértés és garázdaság történt Nagyváradon.
A jeles író, költő, publicista, a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, az aradi Ady Társaság, a szegedi Dugonics Társaság, a nagyváradi Szigligeti Társaság, a budapesti Petőfi Társaság és a Magyar Írónők Köre tagja volt. 2005-ben állítottak emléktáblát a Sebes-Körös parti városban azon a házon, ahol Gulácsy Irán 1917-től lakott, azaz az egykori Schlauch-kert, a mai Petőfi park 20. szám alatt. A műkő tábla aranyozott kétnyelvű felirata nehezen betűzhető ki. Bal szélén a román nyelvű felirat, jobb szélén a magyar nyelvű áll: ITT ÉLT ÉS ALKOTOTT 1917-TŐL 1928-IG PÁLFFYNÉ GULÁCSY IRÉN / 1891 – 1945 / ÍRÓNŐ, A NAGYVÁRAD C. IRODALMI LAP SZERKESZTŐJE. ÁLLÍTTATOTT HALÁLÁNAK 60. ÉVFORDULÓJÁN, 2005-BEN. A kettő között állt az eltűnt bronz profil portré, az írónő unokaöccsének, Gulácsy-Horváth Zsoltnak az alkotása. A 20. század egyik legjelesebb nagyváradi személyiségének emléktáblája eléggé elhanyagolt környezetben, egy elhagyatottnak tűnő régi földszintes házon áll, a helyi sajtó hírei szerint utoljára idén januárban tartottak ott rövid megemlékezést.
Őrmezei és gulácsi Gulácsy Irén a ma Szerbiában lévő, Nagybecskerek melletti Lázárföldön jött a világra 1894. szeptember 9-én. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában férjhez ment unokabátyjához, nagyrozvágyi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez, aki előbb Dombóvárott és Kismartonban dolgozott, majd Szegeden éltek. Férjével az évek során megismerte a Hanság pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, vízszabályozó) munkákhoz. Közben zenét és festészetet tanult.
Az I. világháború kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Váradra költöztek, ahol Pálffy a római katolikus káptalan főmérnöke lett. A fiatalasszony itt kezdett publikálni a helyi sajtóban, 1919-ben lett a Nagyvárad belső munkatársa. A kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, az aradi Ady Társaság, a szegedi Dugonics Társaság, a nagyváradi Szigligeti Társaság, a fővárosi Petőfi Társaság és a Magyar Írónők Köre tagja volt. Az erdélyi Országos Magyar Pártnak és a váradi Szigligeti Társaságnak egy ideig alelnöke is volt. Betűjegyei és írói neve: P. G. I. (Tiszántúl, 1918–1921; Nagyvárad, 1922-től); P. Gulácsy Irén (művein); -y. (Tiszántúl, 1918–1921; Nagyvárad, 1922-től).
Közben a férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve, az 1927-ben megjelent Fekete vőlegények történelmi regény ilyen körülmények között született.
P. Gulácsy Irén 1928-ban települt át Csonka-Magyarországra, immár megözvegyülve, ahol az újságírást folytatta. Budapest ostromában halt meg, 1945. január 2-án, 51 évesen, alkotóereje teljében, házát bombatalálat érte.
A halálának 60. évfordulóján állított emléktábla immár megcsonkítva, lelkiismeretlen elkövető(k) dicstelen műveként áll immár a 20. század egyik legjelesebb nagyváradi személyiségének egykori lakóházán.


