„Ha nem akarjuk, hogy a mi gyerekeink egy családi részvénytársaságban nőjenek föl, mint Magyarország, akkor érdemes ezen változtatni” – ezt még a Partizánban ajánlotta leendő bölcs vezérünk valamikor 2024-ben. Később pedig már nemcsak ajánlott, hanem ígért – a csak rá jellemző igazmondással, becsületességgel, tiszta szívvel, nem összehúzott szemmel, nem bántalmazó hangon, dehogy farizeusan: A mi ajánlatunk a magyaroknak: a modern, európai, teljesítményalapú társadalom a jelenlegi urambátyám világ helyett.”
Örömmel jelentem, Magyar Péter úr ugyanúgy tartotta be ezt az ígéretét, ahogyan az összes többit. Csütörtökön megnevezte kormányának leendő igazságügyi miniszterét, Melléthei-Barna Mártont. Aki tök véletlenül a hugicájának a férje. Azaz a sógora.
Ezzel egy csapásra véget ért az urambátyám világ, nyomtalanul fölszívódott a nepotizmus. De legfőképpen az az elviselhetetlen pofátlanság, amitől a kezünk ökölbe, a gyomrunk meg görcsbe szorult az utóbbi két esztendőben – mióta leendő bölcs vezérünk kimászott a reterátból, és beült a Partizán stúdiójába.
De természetesen nincs itt semmi látnivaló. Sógor koma volt kéznél (vagy kéz alatt), őt jelöli. Káderhiány van. Továbbá: szegény ember vízzel főz. Akinek nem tetszik, annak további jó vergődést. Újabban a vergődéskívánás helyett már csak három röhögő fejjel jelzi Magyar Péter, hogy a vitát lezártnak tekinti. Három röhögő fejjel „kommentálta” például tegnap a Mi Hazánk elnökének posztját, amiben a sógorügyet taglalta.
Bele tudunk még gondolni, mit jelent ez? Egy leendő miniszterelnök röhögőfejezik… Ezzel tölti az idejét – mikor épp nem drogbulikba jár, aurafarmol vagy pofozkodik.
Korábban bohócfejezett, igaz, akkor még csak egy szekta volt a gondjaira bízva, nem egy ország. Egyszerre tragikus és végtelenül röhejes. De biztos ezt érdemeljük, hiszen erre szavazott a többség. Minden országnak olyan vezetése van, amilyet megérdemel.
Tizenhat évig azt hallgattuk, hogy ha valaki a miniszterelnök rokona, annak nincs joga sikeres vállalkozást vezetni, nincs joga állami megbízásokra pályázni, nincs joga építeni, nincs joga levegőt venni, inkább gyújtsa föl összes ingó- és ingatlanvagyonát, és húzódjon be a legközelebbi odvas fába. Tudniillik ezt követeli a Telex–444–HVG–24–RTL-tengely és az általuk remegő irigységre nevelt gyűlöletszekta.
Hát most ennek vége. Mostantól nem gond, ha valaki a miniszterelnök rokona, és máris miniszteri stallumot kap. Mostantól mindez nem bűn, nem gyanús, hanem érdem. Sőt dicsérendő. Az említett gyűlölettengely már simogatja is Magyar Péter buksi fejecskéjét, amiért ilyen remek döntést hozott. A szekta pedig ég felé emelt karokkal, réveteg tekintettel skandálja: „Péter! Péter!”
Emlékszünk? Maga Péter úr is így kezdte bimbózó politikai karrierjét: felesége révén állami posztokra ejtőernyőztette magát. Csak semmi nepotizmus, semmi urambátyám! Csak az volt a baja, hogy nem juthatott elég magasra, nem lett miniszter, miközben a neje az volt. És ez végtelenül frusztrálta. Annyira idegbe jött, hogy árulóvá lett, vett egy pártot, tett bele huszonhat embert, kért (és kapott) nyugati és kijevi segítséget, külföldi titkosszolgálati támogatást, Facebook-algoritmust. A többi már történelem.
Soros-ügynökből külügyér, közpénzért tokaplasztikázóból hadügyér, cipőboltosból rendőrminiszter. És sógor komából igazságügyi miniszter. Ez így tökéletes, így kerek egész. A műsor pedig az lesz, amit megjövendöltünk. Csak dőljünk hátra, és figyeljünk.
Pilhál Tamás / magyarnemzet.hu
