A román kommunista rezsim áldozatáról, Györgypál Albertről (1914–1947) szóló Rongyosan az Isten előtt című alkotást Szegeden mutatják be május 19-én – írta a Magyar Nemzet.
A Torontál vármegyei Melencén 1914. június 28-án született római katolikus pap, hittanár, vértanú Györgypál Albert alakját sokáig hallgatás övezte, de emléke a hívek szívében tovább élt. Serfőző Levente tanszékvezető docens, oktatási püspöki helynök, plébános kutatásai és Rongyosan az Isten előtt című könyve nyomán most egy 35 perces dokumentumfilm hozza közelebb az utókorhoz a „Berci atyaként” emlegetett fiatalon, kínzások következtében elhunyt római katolikus pap alakját, akinek évekkel ezelőtt elindult a boldoggá avatása is.
A szegedi Gál Ferenc Egyetem Klebelsberg-termében (Dóm tér 6.) május 19-én, kedden 19 órától bemutatandó film nemcsak a történelmi tényeket rögzíti, hanem bemutatja azt a mély spiritualitást is, amely a kommunisták kegyetlenkedéseibe belehalt Györgypált jellemezte: a hívek halála után is őrizték reverendájának darabkáit, amelyeket ereklyeként tiszteltek. (A vetítésre a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.)
Györgypál Albert sorsa összefonódik a Kárpát-medence vérzivataros évtizedeivel. Az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet napján született Györgypál Albert csendőrőrmester és Czakó Juliánna fiaként, akik a székelyföldi Lövétéről származtak, ott kötöttek házasságot 1913-ban. Trianon után kényszerültek menekülésre a Szerbiához csatolt Nyugat-Bánságból. Békéscsabán találtak otthonra, ahol Albert már korán kitűnt tehetségével és elhivatottságával. Tanulmányait a szegedi szemináriumban folytatta, ahol a legendás Glattfelder Gyula püspök szentelte pappá 1937-ben a dóm falai között.
A fiatal lelkipásztor útja Orosházára vezetett, ahol káplánként szolgált, majd egy rövid, néhány hónapos nagyváradi szolgálat követte, ahol prefektusi feladatot kapott. 1943 januárjától a II. világháború keleti frontján a 2. magyar hadsereg 108. kórházvonatán teljesített tábori lelkészi szolgálatot. A Kijevből betegeket hazaszállító vonaton kísérte a sebesülteket, reményt és bátorságot öntött a fronton harcoló magyar katonákba, útközben eltemette az elhunytakat. A Szovjetunióból hazatérve ifjúsági lelkész, illetve a Szent László Menedékház papja lett Váradon. Háborús emlékeit két újságcikkben összegezte, melyekben beszámolt az ukrán területeken tapasztalt nyomorról, elmaradottságról, a sztálini diktatúra szörnyűségeiről. Az oroszok bevonulása után 1944. december 16-án őrizetbe vették és börtönbüntetésre ítélték. Hivatalosan a cikkek miatt ítélték el, ám valójában a sikeres ifjúsági szolgálata szúrt szemet a kommunista hatóságnak. Kilenc hónapig volt börtönben, itt megalázták és megkínozták, majd a romló egészségét látva kiengedték. Betegsége súlyosbodott, szívizomgyulladás és májbetegség miatt napi ellátásra szorult. Élete utolsó hónapjait a vincés nővérek által gondozott Szent József Szanatóriumban töltötte (manapság ez a Caritas Catolica székháza). Hosszú és imádságos türelemmel viselt szenvedés után 1947. július 19-én hajnalban meghalt. Kérése az volt, hogy halála után helyezzenek három szál fehér rózsát az intézet kápolnájában álló Szűzanya-szoborhoz. Azok közül, akik őt ismerték, sokan szentként tisztelték. A ravatalon reverendájából apró darabokat vágtak, mely a szenteknek kijáró tisztelet jele volt.
Temetésén nagy tömegek vettek részt. A fiatal lelkipásztort tisztelő gyászoló családok, fiatalok, a papság és a szerzetesnővérek imádkozva kísérték utolsó útján nyugvóhelyére. A gyászmenet a Szent László Menedékház kápolnájától indult (a mai Szacsvay-iskola udvarából) és egészen a váradolaszi temetőig kísérte a koporsót. Sírja a 80-as évek végéig az időközben bezárt és panelházakkal körbeépített temető egyházi parcellájában volt, majd annak felszámolásakor hamvait a Barátok temploma kriptájába menekítették. A krisztusi korban elhunyt Györgypál Albert egykori temetői sírján az ateista szocializmus éveiben is mindig friss virág volt.
