Másfél hónapja keresik, elemzik sokan a magyarországi nemzeti oldal súlyos választási vereségének, másképpen mondva megbuktatásának okait. Most Ágoston Balázsnak, a Magyar Demokrata című hetilap publicistájának kissé terjedelmesebb, de lényegláttató, szókimondó írását osztjuk meg olvasóinkkal, alább.
Az eddig napvilágot látott gondolatok számos igazságot vagy részigazságot tartalmaztak, a politikusi megnyilvánulásokból ugyanakkor az esetek elsöprő többségében teljességgel hiányzik a valódi szembenézéshez nélkülözhetetlen önkritika. Önmarcangolásra semmi szükség, alázatra, belátásra annál inkább. Még akkor is, sőt, annál inkább, ha minden jelenleg ismert körülmény-mozaikot összerakva egyértelműen megállapítható, hogy választásnak láttatott, kétségtelenül nagy tömegtámogatottságú államcsíny történt.
Ez ugyanis csak azért történhetett meg, mert volt berobbantható gyúanyag. Ezeket a magunk részéről öt nagy ok-csoportba soroljuk.
Az első a botrányok, az úgynevezett ügyek halmaza. Ezek között, ne kerteljünk, volt néhány gazdasági bűncselekmény is, pontosan úgy, ahogy mint minden kormány idején. Ezek tettesei vagy már megkapták méltó büntetésüket, vagy jelenleg is bíróság előtt állnak. Nem a Tisza fedőnevű globalista politikai vállalkozás hatalom-megragadásának hatására, hanem azért, mert a nemzeti kormány időszakában minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország legalábbis ilyen tekintetben nem volt következmények nélküli ország.
Voltak alapvetően jogszerű, de gyalázatos, okkal közbotrányt kiváltó ügyek is, például sikeres cégek, vállalkozások úgynevezett visszautasíthatatlan ajánlatokkal történő agresszív felvásárlása jellemzően kormányközelinek tartott gazdasági szereplők részéről. Ez a végére komoly és valódi félelmet váltott ki a magyar vállalkozókból. Ez a magyarázata annak, hogy a magyar középosztály jelentős része miért támogatta a TSZ Pártot – amivel persze még rosszabbul járnak, de az ébredés még odébb van.
A külföldön multinacionális tőkeként működni képes magyar nagyvállalkozói réteg protekcionista felépítése feltétlenül helyes politika, sajnálatos, hogy az anyagi kondíciókhoz gyakran nem társult méltóság, de jó ízlés sem. A parvenü luxizás ugyan nem törvénytelen, és azért az efféle életvitel fölött semmiféle hatáskörrel nem rendelkező nemzeti kormányt felelőssé tenni merő rosszindulatú ostobaság, de végső soron ezt és néhány politikai szereplő hasonló viselkedését az ellenséges gyűlöletpropaganda az irigység szításával ezt egyszerűen lopásnak tételezte, és akként is égette bele az egyszerűbb agyakba.
A rongyrázás átvezet a következő problémakörhöz, a hübrisz eluralkodásához. Arrogáns, lekezelő, cinikus, gyakran megalázó ki- és beszólások jellemezték sok volt kormánypárti politikus és véleményvezér megszólalásait. Nyugodtan ide vehetjük a szükségesnél és logikusnál sokkal egyszerűbbre hangolt és súlyosan eltúlzott választási kampányüzeneteket is.
A legjobb szándékú kritika elutasítása, a sport világának leuralása, minden kezdeményezés erőből történő átnyomása az évek alatt ellenállást és haragot váltott ki, még úgy is, hogy krízishelyzetben nincs mindig idő hosszas egyeztetésekre. Ugyanakkor szögezzük le, hogy a nemzeti kormány mindig igyekezett széleskörű, hosszútávú megállapodásokat kötni a legkülönfélébb társadalmi csoportok érdekképviseleteivel a nemzeti együttműködés jegyében. Ezek a jelenségek párhuzamosan voltak jelen.
A következő ok-csoport a mulasztásoké. Kisebb-nagyobb tűzoltások mellett kétségtelen tény, hogy az egészségügyi rendszer és a közoktatás szolgáltatási színvonala 16 év alatt sem tudott látványos javulást produkálni. Ennek számos történelmi oka is van, kezdve a pedagógusképzés súlyos hiányosságaival és azzal, hogy a tudatformálás harcterei néhány tétova, bátortalan óvatoskodást leszámítva töretlenül a militáns, nemzetellenes liberális globalisták kezén maradtak. Lássuk be továbbá, amit minden rendszeresen vonatozó honfitársunk tapasztalatból tud: a vasúti közlekedés színvonala nemhogy nem javult, de sajnos romlott a nemzeti kormányzás utolsó éveiben. Ennek súlya ugyan a magyar megmaradás szempontjaival összevetve alig mérhető, de az emberek nem történelmi távlatokban gondolkodnak, hanem a mindennapjaik tapasztalatai alapján szavaznak.
A választási kudarcban nagy szerepe volt a 2020-ig példátlan gazdasági fejlődés megtorpanásának. Ennek oka döntően a külső gazdasági környezet, a Covid és a globális nyugat által Oroszország ellen az úgynevezett Ukrajna területén vívott proxyháború, illetve az ezekhez kapcsolódó önsorsrontó, ostoba európai politika, hazánk ugyanis a trianoni országcsonkítás óta külpiacoknak kitett, szakkifejezéssel exportvezérelt ország, így ha a külpiacok megrogynak, az minket is megrendít. És bár mindezt figyelembe véve kifejezetten bravúros siker, hogy a magyar gazdasági növekedés nem váltott látványos mínuszba (sőt, az idei első negyedévben nagyot emelkedett az ipari termelés), a 2023-as inflációt és a nehezedő körülményeket megérezték az emberek, az ellenséges propaganda pedig természetesen erre is hazugságkampányt épített.
Ezzel elérkezünk az ötödik problémakörhöz, az ellenséges propaganda által ránk zúdított hazug rágalomkampányokhoz, amelyek az előző négy pontban azonosított problémák által felhalmozott gyúanyagot elemi erejű közéleti detonációt okozva berobbantották.
Nem csak arról van szó, hogy külföldi érdekeket szolgáló erők rá- vagy akár megvettek egy csomó úgynevezett influenszert, köztük úgynevezett könnyűzenei előadókat. Aligha gondolja komolyan bárki, hogy a kultúrára és a zenére mint olyanra Azahriah néven tektonikus erejű csapásokat mérő, ennek ellenére ez idő tájt zeneileg alulművelt fiatalok százezrei által rajongott Baukó Attilát 21 éves korában, 2023 decemberében pusztán azért látta vendégül az amerikai nagykövetségen a Biden-kormányzat különösen aljas ügynöke, David Pressmann, hogy tét és cél nélkül csevegjenek a felszolgált vacsora kulináris élvezeteiről, a 2024 májusában a Puskás Ferenc Arénában adott tripla koncertjének mintegy másfélmilliárd forintnyi összköltségét pedig ettől teljesen függetlenül teremtette elő. És nem a zeneileg klisés, legalább 30 éve ismert és unt közel-keleti mulatós elemekből és a prozódiát következetesen megerőszakoló karattyolásból összetákolt produkcióval pusztító fiatalember az egyetlen, akit jóltartottak fincsi fogásokkal az amerikai követségen.
A közösségi médiának hazudott, valójában ideológiai alapon cenzúrázott világhálós felületek mindent mérő és mindent befolyásoló irányított algoritmusa által kialakított országos méretű véleménybuborék is döntőnek bizonyult – ebben terjedt a folyamatban lévő ügyről jogsértéssel cseverésző ex-rendőrszázadosnak a tiszás informatikusok soraiban lebukott külföldi ügynökök botrányát visszájára fordító esti meséje, az engedély nélkül és jogsértően Orbán Viktor fiát rágalmazó honvédszázados árulásszámba menő színre lépése (később mindketten színpadra léptek a nyilvánvalóan nem lelkes emberek zsebpénzéből szervezett, Puzsér-féle országbontó infernálián), ebben ontották és sulykolták az egyébként eredetileg politikailag semleges tematikájú gasztronómiai, turisztikai, életmódtanácsokkal operáló és még sok más területen ügyködő internetes felületek, portálok ugyanazt a gyűlöletpropagandát, amit a külföldi titkosszolgálatokkal szorosan együttműködő, jórészt külföldről pénzelt ügynökmédia. Márciusban csúcsra járatták az orosz befolyásról szóló hazugságot – ami maga volt a brutális, sohasem tapasztalt, nyugati, brüsszeli irányítású politikai és titkosszolgálati befolyás brit, német, lengyel és ukrán közreműködéssel.
Szögezzük le: ha külföldi érdekek érvényesítésére külföldről irányított és pénzelt szereplők megbuktatják a nemzeti kormányt, azt államcsínynek nevezzük. Akkor is, ha emögé uszító propagandával tömegtámogatottságot szerveznek.
Szabó Bence volt rendőrszázados vagy Pálinkás Szilveszter honvédszázados következmények nélküli nyílt törvénysértései, többek között politikai rendezvényen történt részvételük eleve puccs-szagtól bűzlik. De nagyon úgy tűnik, hogy nem ötletszerű partizánakciókról volt szó. A rendőrség hivatalos Facebook-oldalán március 29-én ez a bűnüldözés szempontjából teljességgel irreleváns üzenet jelent meg: „Tisztelettel felhívnánk azon követőink figyelmét, akik az elmúlt időszakban nem voltak kellőképp figyelmesek: itt a tavasz!” A félreérthetetlen szöveg célba is ért, a lelkes TSZ-rajongók egymást túllicitálva köszönték és ünnepelték a zendülésnek beillő politikai állásfoglalást, amire 1990 óta soha nem volt példa. És mindennek nem lett semmilyen következménye.
Miként annak sem, hogy a Magyar Honvédség május 9-én kivonult az Országház elé deklaráltan a Tisza fedőnevű globalista politikai vállalkozás által szervezett és fizetett pártrendezvényre. Máig sem tudjuk, ki adott és ki teljesített törvénytelen parancsot. Itt vannak azután a választás eredménye körüli furcsaságok. A bonyolult részletekbe most nem megyünk bele – egy neve elhallgatását kérő matematikus-statisztikus tanulmányában részletesen, szakmai alapossággal megtette –, a lényeg, hogy bizonyos számok előfordulási gyakorisága, illetve számos, szociológiailag eltérő adottságú választókerületben az egyes pártok közötti szavazati arány meglepő egyformasága vagy közel azonossága statisztikailag gyakorlatilag lehetetlen, illetve bevett matematikai törvények alapján anomáliát, konkrétan belenyúlást sejtet.
Mindezek így együtt azt erősítik, hogy hazánkban nem szabad választás, hanem „választásba csomagolt puccs” történt, amint azt Lánczi András filozófus több alkalommal is megállapította.
Ha pedig puccs történt, akkor azt is tényként kell megállapítani, hogy azt a megbuktatott nemzeti kormány tétlenül tűrte. Sőt, mintha néhányan már előre tudták volna, hogy mi következik. Feltűnő volt, hogy Orbán Viktor országjárásának állomásain rendre azzal fejezte be a beszédét, hogy megköszönte az összegyűlteknek az elmúlt 4, 16 és 36 évet. Olyan volt, mint aki elköszön…
Ennek pedig csakis olyan drámai mélységű és erejű zsarolás, fenyegetés lehetett az oka, aminek elhárítására a nemzeti kormánynak már nem volt, nem lehetett hatalma. Mondjuk egy Majdan-típusú véres polgárháború réme (effélével a magyarországi liberális és bolsevik lumpenértelmiségi hálózat több gyűlöletpropagandistája nyíltan fenyegetőzött), amiben magyarok tömegeinek vére folyt volna – idegen érdekekért. Márpedig a magyar vér túlságosan drága. A magyar szabadságharcot tehát megint külső erőszak verte le puccsal hazai kollaboránsok segítségével, akikkel most elvégeztetik a megtorlást, az idegen érdekek legnyersebb és leggonoszabb kiszolgálását: hazánk Alaptörvényben rögzített és védett keresztény önazonosságának eltörlését, a magyar szuverenitást veszélyeztető erők azonosításáért felelős hivatal megsemmisítését, a multikra és a bankokra kivetett szektorális különadók eltörlését (és az így kieső költségvetési bevétel nyilvánvalóan népnyúzással és a vérrel-verejtékkel visszaszerzett, megduplázott nemzeti vagyon újbóli dobra verésével, idegen kézbe játszásával történő pótlását), a családtámogatások, például a rezsicsökkentés megnyirbálását, a propaganda-holdudvarban pedig már a személyi jövedelemadó átlagbér körüli jelentős emelését is követelik.
A nagy magyar látnok, Csurka István 1985-ben Monoron megállapította, hogy a magyarság 1956. november 4. után nem a saját történelmét élte. Ugyanígy 2026 tavasza óta nem a saját történelmünket éljük.
A gyarmati adminisztráció tagjainak névsorát megismerve világos, hogy a Fidesz egykori, a 2010-es évek elején nagyon helyesen kiebrudalt atlantista-globalista bekötöttségű kollaboránsai és a legmilitánsabb SZDSZ alakított úgynevezett kormányt. Ez pedig sokkal nagyobb veszély a magyarságra, mint az egykori szocialista-liberális kormányok – pedig azok is megnyomorították, tönkretették, el- és kiárulták Magyarországot. Félelmetes, sötét idők jönnek, a nemsokára nyílttá váló országrontást csak megsokszorozott hittel és elszántsággal lehet túlélni. Isten óvja Magyarországot!
