Tegnap töltötte be 75. életévét dr. habil. Fleisz János nagyváradi történész, történelemtanár, egyetemi magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, nemzetközi sakkversenybíró, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Partium régióért felelő alelnöke, számos történelmi témájú kötet és dolgozat szerzője és társszerzője, szakmai és társadalmi elismerések sokaságának birtokosa.
A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége elnökeként Fleisz János egy állásfoglalást is kiadott a közösségi médiában 2026. február 14-én, a premontrei prépostság körül kialakult konfliktus kiéleződésekor. Ez nem kapott kellő sajtónyilvánosságot, ezért visszaidézzük az alábbiakban.
„Értetlenül és elkeseredéssel figyelem a nagyváradi premontrei apát kilakoltatásának ügyét, amely úgy tűnik a nagyváradi, bihari magyarság egyfajta szembesülését is hozza, a keserű valósággal. A 900 éves nagyváradi premontrei rend története során végig kiemelkedő egyházi, szellemi és kulturális értéket képviselt, kötődött a magyarsághoz, kiállva a közösségi érdekekért. Annak ellenére, hogy jelentősen hozzájárult Nagyvárad és Bihar megye fejlesztéséhez, ma olyan nehéz helyzetbe hozzák, amely a legsötétebb időket idézi. Ebben a súlyos helyzetben, ráadásul egyedül marad, pedig egyértelmű, amennyiben a bátor kiállásnak ez az egyik utolsó bástyája is elesik, akkor az egész közösség jövője megkérdőjeleződik.
Nem tisztem, hogy bárkit hibáztassak a történtekért, vagy azért, mert nem tartja fontosnak, hogy e helyi ügyet messze meghaladó kérdésben, állást foglaljon és kiálljon, de néhány gondolatot azért hozzáfűznék. Köztudott, hogy magyar közösségünk általános érdekeinek védelmében szükségünk van gondoskodó egyházakra, erős politikai képviseletre, hatékony önkormányzatra és életképes civil társadalomra. Helyi szinten szétnézve, egyházaink szépen fejlődtek, sok kiemelkedő eredményt mutattak fel, azonban úgy tűnik, a közös, emberi célok szolgálatában nem történt hasonló szintű előrelépés.
A politikai képviselet tekintetében, magam idestova bő egy évtizede kifejtettem, hogy az az út, amelyre a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ rátért, vállalhatatlan, és ma már egyértelmű, hogy ez magyar közösségünk szétveréséhez vezetett. Mi bizonyíthatná jobban ezt, mint a mostani eset, a választási kampány időszakában szinte rátörték az ajtót az emberekre, az általában soha be nem tartott ígéreteikkel, hogy aztán négy évig rendszerint magára hagyják a közösséget. Érvényes ez az önkormányzati képviseletre is, amely sok kirakattevékenység mellett kevésbé oldotta meg a közösség valós érdekeit. És eljutottunk a civil szervezetekig, amelyek néhány lelkes ember vezetésével, sok szépet megvalósítottak. Ma is vannak lelkes emberek és jól működő civil szervezetek, azonban a civil érdekvédelem és ellenőrzés teljesen háttérbe szorult. Nem is lehet ez másképp, abban a helyzetben, amikor az anyagi erőforrások a pártok jóindulatától függenek. Mindezek miatt nem igazán lep meg, hogy a magyar közösségi célokért ma nem történik megfelelő összehangolt fellépés.
E nyomasztó helyzet ellenére is bízom abban, hogy őszintén feltárva a problémákat, közösségünk visszatér arra az útra, hogy összefogással felelősen, közösen kiáll és lép fel a mostani és a hasonló fontos ügyekben.”
Nos, Fleisz János akkori bizodalma a normalitásban sajnos alaptalannak bizonyult: 2026. május 27-én hajnalban a nagyváradi önkormányzat munkásai és hatósági személyek behatoltak a nagyváradi premontrei rendházba. Az akció során áttörték a falakat, lezárták a templom sekrestyéjét, és felszólították az épületben tartózkodó Fejes Rudolf Anzelm apátot a távozásra. Az 1130-ban II. István magyar király meghívására Váradon megtelepedett premontrei rend prépostsága aznap a román állami hatóságok megszállása alá került…
Címkép: EMKE-étműdíj átadása Fleisz Jánosnak 2022 áprilisában Kolozsváron
