Egy 9–10. századi, rovásírásos bronztükör kerülhet be a magyar nyelvemlékek legfontosabb darabjai közé – a történelmi jelentőségű leletet a nemzetközi múzeumi nap alkalmából mutatták be a vinkovcei városi múzeumban – adta hírül a horvátországi hetilap, az Új Magyar Képes Újság.
A Nemzetközi Múzeumi Nap alkalmából idén különleges eseménnyel várta a látogatókat a vinkovcei városi múzeum. Az idei rendezvény központi témája a kultúrák közötti kapcsolatok és hidak építése volt, amelyhez méltó módon kapcsolódott egy rendkívüli régészeti lelet bemutatása: a szakemberek szerint akár a legrégebbi ismert magyar nyelvű feliratot hordozó bronztükör is lehet az a tárgy, amelyet most először láthatott a nagyközönség.
Szabó Géza, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum régésze szerint a tükör hátlapján látható, sokak által szarvasnak vélt alak valójában egy leopárd vagy párduc, amelynek a szájából kiáramló „leheletet” a középkori és keresztény hagyomány az ördög, illetve a megtévesztés szimbólumaként értelmezte. A kutató úgy véli, a tárgy ikonográfiája szorosan összefügg a tükör funkciójával is: míg az ember a saját szépségét szemléli benne, a hátoldalon ott rejtőzik a sátánt jelképező alak.
A 9–10. századból származó bronztükröt két évvel ezelőtt találták meg a nyugat-szerémségi Újlak (Ilok) közelében. A tárgy egyik oldala sima, másik oldalán pedig Kárpát-medencei rovásírással írt magyar nyelvű szöveg olvasható. A lelet konzerválási és tudományos feldolgozási folyamat után került most a vinkovcei múzeum állandó kiállításába.
Anita Rapan Papeša múzeumi tanácsos elmondta, hogy a lelet jelentősége a magyarok számára ahhoz hasonlítható, mint amilyen a horvát kultúrában a „bašćanska ploča”. (A baškai kőtábla az egyik első jelentős horvát nyelvemlék 1100 körülről.) A rovásírásos felirat egyedülálló bizonyítéka annak, hogy a magyarok már több mint ezer évvel ezelőtt jelen voltak ezen a vidéken.
A kiállítás megnyitóján a leletet Josip Romić polgármesterrel együtt Magdó János brassói származású eszéki magyar főkonzul leplezte le, aki történelmi jelentőségűnek nevezte az eseményt. „Amit ma láttunk, annak hosszú távon akár történelmi jelentősége is lehet a magyarság számára. Elképzelhető, hogy a tudományos vizsgálatok végül arra a következtetésre jutnak, hogy ez a legrégebbi magyar írásos emlék” – fogalmazott a főkonzul. Köszönetet mondott a múzeumnak, valamint a magyarországi és horvátországi szakembereknek a lelet feltárásáért, restaurálásáért és bemutatásáért.
A rendezvényen jelen volt Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke is, aki kiemelte: különösen fontos üzenete van annak, hogy egy ilyen jelentős magyar emlék éppen Szlavóniában került elő. „Ha egy olyan nép vagyunk, amely bizonyítottan több mint ezer éve él ezen a vidéken, akkor történelmi feladatunk továbbadni nyelvünket, hagyományainkat és kultúránkat, hogy évtizedek, évszázadok múlva is éljen a magyar szó ezen a tájon” – hangsúlyozta.
Vinkovce (horvátul: Vinkovci, középkori nevén: Szentillye, latinul: Cibalae) a horvátországi Vukovár-Szerém megyében található, Vukovártól 22 km-re délnyugatra, a Báza folyó két partján, a Szlavóniai síkság keleti részén. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig Szerém vármegye Vinkovcei járásának székhelye volt. Ma kb. harmincezer élnek a városban, mára alig száz fősre csökkent a magyarság.
