„mi közöm a pusztuláshoz / ti akartátok hogy így legyen / globalizált káoszban / magyar magyarnak idegen” (Magyarok)
Június 17-én a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban mutatták be Pataki István költő Állva című válogatott verseket tartalmazó kötetét. Elöljáróban Meleg Vilmos színművész elmondta: annak idején, amikor a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnökeként javasolta Pataki István Magyar Kultúráért-díjjal való kitüntetését – amit az RMDSZ Bihar megyei szervezete oszt ki évente a magyar kultúra napján –, szerette volna, ha e díjhoz már a könyvet is mellékelheti; ez kellő támogatás hiányában akkor még nem volt lehetséges, de az időközben megítélt alapítványi pénznek köszönhetően végtére sikerült a Varadinum Script Kiadó gondozásában megjelentetni ezt a csodálatos gondolatokat tartalmazó kötetet.
Valóban, a legrégebbi versélményekig – amikor még egy család tartotta legfontosabb életkapaszkodójának a fennhangon elmondott verset –, ehhez vezettek vissza, e hangulatot idézték a közreműködő színművészek, Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos szavalatai. Szinte kivétel nélkül elhangzottak Pataki István legtöbbször idézett, a közönség által leginkább kedvelt, identitáshoz fűződő versei. Példaként említem a Tebenned, a Magyarnak maradtam és a Szülőföld című költeményeket. Ezt követően maga a Bihar községben élő szerző kapott szót: 1971-ben közölték először írásait, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal írt, közölt, és első kötete kivételével mindegyikben (szám szerint tizenhatban) ő szabta meg az írások sorrendjét.
Természetesen kitért szerkesztői szemléletére, ámbár ebben nincs változás, hiszen az életmű eme bővebb áttekintése is a korábbi könyvek verscsoportosítási elvére alapoz, amelyeknek három eleme: Isten, nemzet, és fő kapcsolattartóként a nő. Végiggondolván, e háromságból válik érthetővé a címadás is, hiszen megtartó erőként, állva maradásra ösztönzőként mi egyéb hathatna!? Van azonban a címadásra egy egyszerűbb magyarázat, amit a költő beszéde során hirtelen fellelt: hiszen munkavégzés közben, ásózva, kapálva vagy falujában járván-kelvén fejben alkotja verseit.
Ami a további szavalatokon túl még figyelmet érdemelt, megszívlelni való gondolatot tartalmazott, az Patakinak a mindenkori vers, az irodalom lényegére vonatkozó mondata volt. „A versnek nevelnie is kellene, azon túl, hogy van üzenete a hallgatók vagy az olvasók számára; ha egyáltalán a nemzet iránt érzünk valami felelősséget, akkor a nemzet megmaradása az embernek, a költőnek szent ügye kellene legyen.”
A könyvbemutató a szerző dedikálásával és baráti beszélgetéssel végződött.
Kiss Ferenc Zsolt
