Mihai Eminescu szobrát állítják fel Sepsiszentgyörgyön – jelentette be Antal Árpád polgármester és Olimpiu Floroian a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kovászna megyei elnöke egy közös mai sajtótájékoztatón – adta hírül az RMDSZ-sajtó.
Ez lesz az első román szobor, amit az Antal-érában Háromszék „fővárosában” köztéren állítanak fel. Antal Árpád András nem is helybéli egyebként, mert a királyföldi Kőhalomban született 1975-ben, de már 2008 óta foglalja el az elöljárói bársonyszéket Sepsiszentgyörgyön. Tavaly óta az RMDSZ nevű bukaresti parlamenti párt „stratégiai igazgatója” is.
Az Eminescu-szobor felállítását azzal indokolta, hogy mivel az 2024-es önkormányzati választáson a város román lakói úgymond szétszavaztak, egyetlen román párt sem tudott képviselőt bejuttatni a helyi tanácsba. Ezért az RMDSZ-nek kell ellátnia az érdekeik képviseletét és védelmét. Ráadásul a román közösség évek óta kéri, hogy állítsanak Eminescunak szobrot a városban, noha nem ez lenne az első „román szobor”: Mihály vajda zsoldosvezér, Șaguna görögkeleti püspök, Bălan dandártábornok emlékműve, a hős román katona monumentális szobra kimondottan a székely-magyar történelem sötét napjait idézik.
Antal polgármester mégis újabb gesztust tart indokoltnak „a város kulturális egyensúlyát erősítendő”. Hogy ez mit jelent, nem tudni, de ha arra utal, hogy az egykor színmagyar Sepsiszentgyörgy mai ötvenezer lakosából immár 35 ezernél is kevesebb a magyar, akkor a demográfiai realitások talaján áll. Vagy talán román voksokra is számít egy következő helyhatósági választáson.
Már abban is megegyezett Antal és Floroian, hogy az Eminescu-szobor a Grigore Bălan és Puskás Tivadar utcák kereszteződésében lévő kis parkban kap helyet. Nevezett Bălan egyébként az a katonatiszt, aki a szovjet Vörös Hadsereg nyomában 1944 őszén Erdélybe betörő és Sepsiszentgyörgyöt „felszabadító” román királyi csapatokat vezényelte, de még a város előtt, Árkoson megsebesült, majd négy nap múlva egy szinajai kórházban meghalt.
Az nyilván nem hangzott el a sajtótájékoztatón, hogy a máig vitatott származású román „nemzeti” költő, akinek szobra fog állni Sepsiszentgyörgyön, lírikusi kvalitásain túl egy kimondottan ellenszenves figura volt, hiszen szélsőséges nacionalizmusáról, idegengyűlöletéről, antiszemitizmusáról volt nevezetes. Ez az attitűd egyaránt megmutatkozik verseiben, illetve a jászvásári és bukaresti lapokban közölt cikkeiben is. Életében egyetlen kötete jelent meg, elborult elmével halt meg 1889-ben egy fővárosi magánszanatóriumban. S bár az osztrák–magyar monarchiában tanulhatott és Budapesten jelentek meg első versei, műveiben mégis a magyarok „levadászására” buzdított…
