Kellemetlen közjáték zavarta meg Káel Csaba Magyar menyegző című filmjének barcelonai fesztiválvetítését: a közönségtalálkozón néhány Spanyolországban élő-lézengő magyar filmes a produkció állami támogatását és a rendező korábbi közéleti szerepét kérte számon, egyikük pedig egyenesen a letartóztatásával fenyegetőzött.
A katalóniai fővárosban, Barcelonában rendezett Choreoscope táncfilmfesztiválon négy filmes háttérdolgozó belekötött Káel Csaba filmrendezőbe, akinek filmjét beválogatták a versenyprogramba. A Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas magyar filmrendező, érdemes művész, egyben a Művészetek Palotája (Müpa) vezérigazgatója október 1-jén vett részt a barcelonai filmfesztiválon, ahol nagy sikerű filmjét vetítették. A vetítés után pedig közönségtalálkozót tartottak az alkotóval, de már ezt megelőzően három Spanyolországban élő Lendvai Ádám, Nagy Eszter és Czira Sára, valamint egy Nemes Natália nevű személy szórólapokat osztogatott, amelyeken az alkotás állami finanszírozását kifogásolták. A beszélgetésen pedig a film mellett a magyarországi politikai helyzet és Káel Csaba korábbi kormányzati szerepe is szóba került.
A vita akkor vált különösen élessé, amikor Lendvai Ádám „kísérleti filmes és médiaművész” a Magyarországon letartóztatott két volt miniszterre, Seszták Miklósra és Hankó Balázsra utalva azt kérdezte fennhangon Káeltől, hazatér-e Magyarországra. A kérdést azzal toldotta meg, hogy ha hazamegy, őt is „le fogják tartóztatni”. A moderátor ekkor közbelépett, és leállította a politikai számonkérést.
Az esemény után a provokátorok az utcán is megpróbálták szóra bírni Káelt, aki nem reagált a kérdésekre. Az tiszások elsősorban arra vártak választ, hogy nem lát-e összeférhetetlenséget abban, hogy filmügyi kormánybiztosként, majd a Nemzeti Filmintézet vezetőjeként saját filmet készített. A TSZ-párti gyűlöletkeltés és hergelés barcelónai propagálói nem nyerték el a fesztivál igazgatója, Loránd János tetszését. Az 1980-ban Csíkszeredában született, bukaresti akadémiákon kiképzett, 25 éve Spanyolországban élő fesztiválszervező elmondta: nem ismeri a magyarországi politikai helyzetet, Káel Csabát azonban nemzetközileg elismert alkotónak tartja. Loránd a Magyar menyegzőt fontos filmnek nevezte, amely szerinte akár évtizedek múlva is bemutathatja majd az erdélyi kultúrát. Azt is hangsúlyozta, hogy nem látott a filmben kormánypárti politikai propagandát, ezért a jelentős állami támogatást sem tartotta önmagában problémának. A fesztiváligazgató szerint a tiltakozók ráadásul nem a vetítésre érkeztek, hanem később kapcsolódtak be a beszélgetésbe, és azt is állította, hogy nem fizettek belépőt. Állítólag be is voltak szíva, bár ezt megpróbálták letagadni.
A fesztivál hivatalos programjában szereplő alkotás szakmai elismerést is kapott: a Magyar menyegző az egyébként közismerten ultraliberális barcelonai táncfilmfesztiválon az egyik legfontosabb díjat kapta, A Portrait of a Generation Awardot. A film egyébként egy határon átívelő történet, amely a nyolcvanas évek Erdélyében játszódik, történetében központi szerepet játszik egy kalotaszegi lakodalom és maga az erdélyi néptánckultúra. A koreográfiát a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Zsuráfszky Zoltán készítette.
A történtekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is reagált közösségi oldalán. Mint írta, szerinte több kérdést is érdemes feltenni a történtekkel kapcsolatban. Egyebek mellett azt: mit jelent ma a „független filmes” megjelölés, illetve követelhet-e utólag „jóvátételt” az, aki egy korábbi filmtervéhez nem kapott támogatást. Felvetette azt is, hogy önmagában összeférhetetlenséget jelent-e, ha egy intézmény vezetője hétéves megbízatása végén egyetlen saját filmet készít, ráadásul nem a vezetése alatt álló intézmény költségvetéséből.
Ókovács szerint a támogatási döntéseknél – ahogy az Operában is – természetes helyzet, hogy vannak nyertesek és vesztesek. Egy operaénekes példájával érzékeltette: attól, hogy valaki nem kapott meg egy szerepet, még nem következik automatikusan, hogy a döntés igazságtalan volt. Az indoklásoknak és a döntési szempontoknak ugyanakkor átláthatónak kell lenniük.
A főigazgató szerint a Magyar menyegző értékes és hiánypótló alkotás, amelyet szakmai alapon válogatott színészek és táncosok közreműködésével készítettek. Felidézte Káel korábbi filmjét, a Bánk bánt is, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a két alkotás között mintegy huszonöt év telt el, ezért szerinte nehezen állítható, hogy a rendező egyetlen film elkészítésével mások lehetőségeitől vette volna el a teret. Ókovács egyúttal megjegyezte: a művészeti és támogatási döntéseket természetesen lehet vitatni, de a művészi döntések miatt börtönnel fenyegetni valakit szerinte egy jogállamban elfogadhatatlan.
