Híven visszaadja a magyar Országgyűlés jelenlegi nívóját a minapi „eseményutánitabletta-jelenet”. A piruláról értekező Magyar Péter (akinek, mint megtudtuk, egyszer már „szüksége volt” rá) egy ellenzéki bekiáltás után kacarászva kiszól Németh Balázsnak: – Azt nem csodálom, hogy önnek nem volt! – Majd a házelnöki figyelmeztetés után, saját „poénján” derülve megismétli –: Nem csodálom, hogy önnek nem volt! – A Tisza-frakció természetesen frenetikus hahotával és tapsviharral honorálja jópofa vezérét.
A jelenetsoron csak az lepődik meg, aki nem kíséri figyelemmel a mostani parlamentben történteket. Tizenkettő belőlük egy tucat. A fenti párbeszéd persze a harsány közösségi oldalak pöcéjében folytatódik a maga penetráns nyelvezetében. A Don Juant alakító messiás is megkapja a magáét („Vajon a The Man tudja-e, hogy az esemény utáni tablettát a nőnek kell bevennie?”), korábbi fotóit, videóit elnézve is van rajta fogás dögivel. Persze nem kell sajnálni a nemzetvezetőt, ő az ötletgazda: panem et circenses!
Történik mindez a nemzet legelső házában, Steidl Imre csodálatos Országházának plenáris üléstermében, pár méterre a Szent Koronától 2026-ban. Akkor, amikor a világ, benne a vén Európa minden ízében recseg-ropog, keleti határunknál háború dúl, migráns támad, gender nyomul… Hátunk mögött farkas, fejünk fölött holló.
Kölcsey írja: „A pórnép zajgó kiabálása, légyen az ellened vagy melletted, minden esetben megvetésre méltó. (…) A tapsok hőse vállakon hordoztatik; de kevés idő múlva méltán vagy méltatlanul elhagyatva marad; boldog, ha sárral nem mocskoltatik be!”
Kiböjtöljük.
Pilhál György / Magyar Nemzet







