Ellopták az írónő nagyváradi emléktáblájának bronzplakettjét

Nem tudni, kik és mikor feszítették le, lopták el és tüntették el P. GULÁCSY IRÉN emléktáblájának bronz domborművét, de az tény, hogy kegyeletsértés és garázdaság történt Nagyváradon.

A jeles író, költő, publicista, a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, az aradi Ady Társaság, a szegedi Dugonics Társaság, a nagyváradi Szigligeti Társaság, a budapesti Petőfi Társaság és a Magyar Írónők Köre tagja volt. 2005-ben állítottak emléktáblát a Sebes-Körös parti városban azon a házon, ahol Gulácsy Irán 1917-től lakott, azaz az egykori Schlauch-kert, a mai Petőfi park 20. szám alatt. A műkő tábla aranyozott kétnyelvű felirata nehezen betűzhető ki. Bal szélén a román nyelvű felirat, jobb szélén a magyar nyelvű áll: ITT ÉLT ÉS ALKOTOTT 1917-TŐL 1928-IG PÁLFFYNÉ GULÁCSY IRÉN / 1891 – 1945 / ÍRÓNŐ, A NAGYVÁRAD C. IRODALMI LAP SZERKESZTŐJE. ÁLLÍTTATOTT HALÁLÁNAK 60. ÉVFORDULÓJÁN, 2005-BEN. A kettő között állt az eltűnt bronz profil portré, az írónő unokaöccsének, Gulácsy-Horváth Zsoltnak az alkotása. A 20. század egyik legjelesebb nagyváradi személyiségének emléktáblája eléggé elhanyagolt környezetben, egy elhagyatottnak tűnő régi földszintes házon áll, a helyi sajtó hírei szerint utoljára idén januárban tartottak ott rövid megemlékezést.

Őrmezei és gulácsi Gulácsy Irén a ma Szerbiában lévő, Nagybecskerek melletti Lázárföldön jött a világra 1894. szeptember 9-én. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában férjhez ment unokabátyjához, nagyrozvágyi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez, aki előbb Dombóvárott és Kismartonban dolgozott, majd Szegeden éltek. Férjével az évek során megismerte a Hanság pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, vízszabályozó) munkákhoz. Közben zenét és festészetet tanult.

Az I. világháború kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Váradra költöztek, ahol Pálffy a római katolikus káptalan főmérnöke lett. A fiatalasszony itt kezdett publikálni a helyi sajtóban, 1919-ben lett a Nagyvárad belső munkatársa. A kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, az aradi Ady Társaság, a szegedi Dugonics Társaság, a nagyváradi Szigligeti Társaság, a fővárosi Petőfi Társaság és a Magyar Írónők Köre tagja volt. Az erdélyi Országos Magyar Pártnak és a váradi Szigligeti Társaságnak egy ideig alelnöke is volt. Betűjegyei és írói neve: P. G. I. (Tiszántúl, 1918–1921; Nagyvárad, 1922-től); P. Gulácsy Irén (művein); -y. (Tiszántúl, 1918–1921; Nagyvárad, 1922-től).

Közben a férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve, az 1927-ben megjelent Fekete vőlegények történelmi regény ilyen körülmények között született.

P. Gulácsy Irén 1928-ban települt át Csonka-Magyarországra, immár megözvegyülve, ahol az újságírást folytatta. Budapest ostromában halt meg, 1945. január 2-án, 51 évesen, alkotóereje teljében, házát bombatalálat érte.

A halálának 60. évfordulóján állított emléktábla immár megcsonkítva, lelkiismeretlen elkövető(k) dicstelen műveként áll immár a 20. század egyik legjelesebb nagyváradi személyiségének egykori lakóházán.

Total
0
Megosztás
Előző hír

Emlékeztető: Koltó ma Romániában van

Related Posts
Total
0
Megosztás