130 évvel ezelőtt, 1892. március 29-én született a Vas megyei Csehimindszenten tiszteletreméltó Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) bíboros, Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása. Pilhál György, a Magyar Nemzet Lovas István-díjas munkatársa az alábbi jegyzettel emlékezett rá.
Hitéért Szálasi is, Rákosi is börtönbe hurcoltatta. Ha valaki, Mindszenty József a saját bőrén tapasztalhatta, amit ma már mindannyian tudunk: a fasizmus és a kommunizmus egy tőről fakad. Életének harmadát, papi pályájának felét börtönben vagy száműzetésben töltötte a ma százharminc éve született bíboros, érsek, Magyarország utolsó hercegprímása.
Nem csoda, hogy az 1947-es kékcédulás választásokkal hatalomra kerülő kommunistákat felbőszítette a főpap elképesztő népszerűsége, hiszen a templomok, körmenetek látogatottsága az ő „győzelmük” dacára is folyamatosan nőtt. Rákosi Mátyás már abban a pillanatban tudta: ahhoz, hogy megtörhesse a magyarság szellemét, teljhatalmat szerezzen, elsőként vele, a hazai kereszténység legnagyobb hatású szószólójával kell leszámolnia. A vezér aljassága nem ismert határokat: 1948 karácsonyán vitte el Mindszentyt az ÁVO. Az Andrássy út 60.-ban az ottani szokások szerint agyba-főbe verték, ételeibe – szovjet „recept” szerint – tudatmódosító szereket kevertek. Nem csoda, hogy a gyalázatos kirakatperben minden képtelen vádat „beismert”. A hit megtiprása mindig a kommunisták alapvetése volt. Hat nappal kiszabadítása után, 1956. november 4-én, a szovjet invázió hajnalán már csak annyi ideje maradt, hogy az Egyesült Államok nagykövetségén menedéket kérjen. Ott, a Szabadság téri épületben töltött tizenöt évet, 1971 szeptemberében hagyhatta el a nagykövetséget.
Mindszenty József 1975-ben halt meg idegen földön (Bécs, 1975. május 6. – szerk. megj.). Csak 1991 májusában kerülhetett az esztergomi bazilika kriptájába. Az ő igazi nyugalmáról is szól majd a mostani vasárnap.
