A tegnapi nap folyamán Nagyváradon járt a román kormányfő, több kormánytag, köztük az RMDSZ-es Cseke Attila társaságában. A kampányesemény számba menő látogatást Nagyvárad 103 évvel ezelőtti román megszállásának évfordulójára időzítették, amelyet meg is ünnepeltek. A ceremónia keretében Nicolae Ciucă bődületeset csúsztatva az 1919-es román megszállásnak örvendező, a „felszabadulásnak” tapsoló magyarokról értekezett beszédében.
„Most 103 éve, április 20-án, húsvét ünnepén a román seregek bevonultak Nagyváradra az őket váró románok, magyarok és más nemzetiségek éljenzése közepette, hogy megvédjék a lakosságot és felszabadítsák a zsarnokság alól” – idézte a kormányfőt a román állami hírügynökség. Nicolae Ciucă beszédében úgy fogalmazott, hogy a város a Román Királyság „védelme” alá került, és a hatalomátvétel „békésen” történt anélkül, hogy leváltották volna a korábbi magyar adminisztráció tisztviselőit. „A szabadság, demokrácia és béke jegyében a multietnikus és multikulturális Nagyvárad sorsát Romániára bízta és jelenleg az ország egyik legvirágzóbb városa. Kihasználom az alkalmat, hogy ezt megköszönjem az utóbbi évek elöljáróinak” – mondta.
A román miniszterelnök (aki nem mellesleg tartalékos tábornok) a szokásos román narratívát hangoztatva jogosnak állítja be az 1919-es megszállást, majd a város Romániához csatolását. Holmi multikulturális, többnemzetiségű városról beszél, holott az igazság éppen az ellenkezője. 1919-ben a város lakosságának 91%-a vallotta anyanyelvének a magyart, a románok aránya még az öt százalékot sem érte el Szent László városában. Multikulturálissá csak Trianon után, a masszív román betelepítések nyomán, román többségűvé pedig majd csak 1977-ben vált a város, a „szocialista iparosítás és urbanizáció” örve alatt.
És hogy arról is legyen fogalma a ma emberének, hogy miként is nézett ki a román „szabadság, demokrácia és béke” a megszállt városban, és mind a 103 ezer négyzetkilométernyi, románok által elfoglalt Transzilvániában, álljon itt egyetlen rövid részlet Perczel Olivér „Bihar megye román megszállása, 1919–1920″ című tanulmányából:
„A románok berendezkedésüket véglegesnek tekintették, ezt újra megerősítette Brătianu miniszterelnök augusztus 2-i látogatásakor. Kihangsúlyozta, hogy Nagyvárad már Románia része, mivel a békekonferencia már véglegesen Romániának ítélte (mondta ezt jóval a trianoni döntés megszületése előtt). Időközben rendeletet hoztak, hogy az 1914 után a városba költözötteknek el kell hagyniuk a várost. Megtiltották a magyar nemzeti színek használatát, és a cégfeliratok román nyelvű feltüntetéséről határoztak. Bejelentették, hogy a következő tanévben a főreáliskola I–V. osztályaiban már csak románul fognak tanítani. (…) Az új hatalom időnként a magyarok megfélemlítésének eszközével élt. Erre példa az úgynevezett összeesküvés-per. Karácsonykor mintegy 170 polgárt és katonai vezetőket tartóztattak le, akik a vád szerint a magyar fővezérségtől kapott megbízás alapján összeesküvést szőttek a román csapatok ellen. A vádlottak védekezése szerint csak megbeszélésekről volt szó, amelyek a román csapatok kivonulása utáni rend fenntartására vonatkoztak. A megbeszéléseik pedig még akkor zajlottak, amikor a város – és a térség – hovatartozása nem volt eldöntött. A védekezést a román bíró nem vette figyelembe és az első, 1920 februárjában Kolozsváron tartott tárgyaláson az összes vádlottat halálra ítélte. A súlyos döntés ellen az antant is tiltakozott, így a második tárgyaláson enyhítettek az ítéleteken. De a per végén mégis súlyos ítéleteket hoztak: Cserey Vilmos huszár alezredest, Csécsy Nagy Imre huszárezredest, Csapó Lóránt főhadnagyot és Szunyogh huszár őrnagyot halálra ítélték. A korábbi polgármestert, Lukács Ödönt 11 évi, Jankovits járásbírót 5 évi fogházra ítélték, míg Örley közjegyzőt és Birla ezredest felmentették. A halálos ítéleteket végül nem hajtották végre, a perbe fogottakat hosszú fogság után szabadon engedték.”
Nekik mindegy
És most vessük össze a fent olvasottakat a Románia Magyar Demokrata Szövetség hivatalos álláspontjával: „Száz év távlatából nézve ma már teljesen mindegy, hogy ki örvendett és ki nem az eseménynek. Ugyanakkor minden történelmi eseményt lehet többféleképpen értelmezni, ez a történészek dolga. Nekünk ma az a fontos, hogy az erdélyi magyar közösség otthon érezze magát a szülőföldjén, fejlődjön, gyarapodjon, biztonságban érezze magát” – nyilatkozta a Krónikának Hegedűs Csilla, az RMDSZ szóvivője.
Tehát nekik mindegy, ha a magyarokról hazudik a román kormányfő, annak a román hatalomnak a megtestesítője, mely az elmúlt évszázad alatt hol nyíltan, hol burkoltan mindent megtett az erdélyi, partiumi magyar közösség, így értelemszerűen a nagyváradi magyarok mielőbbi eltüntetéséért. Ez a közösség ma nem érzi magát otthon szülőföldjén, nem gyarapszik létszámában, hanem rohamosan fogyatkozik, biztonságban pedig végképp nem érzi magát, erről az elvándorlási adatok a napnál világosabban beszélnek. Ha tehát Hegedűs Csilla és pártja ennyit tudott összehozni harminc év alatt, természetes, hogy a múlt meghamisítása nem érdekli őket, és kormányon is igen jól érzik magukat a Ciucă-féle hazugok társaságában. Madarat tolláról, ugyebár…
Barta Béla
