Az Amerikai Egyesült Államok további 800 millió dollár értékű katonai segélyt küld Ukrajnának, hogy ezzel segítse a kelet-európai ország küzdelmét az orosz erők elleni harcban –jelentette be ma Joe Biden amerikai elnök a Fehér Házban elmondott beszédében. A Pentagon közlése szerint a mostani segítség várhatóan többek között 72 darab nehéztüzérségi ágyút, ugyanennyi, a vontatásukra használható járművet, 144 ezer tüzérségi töltényt és száznál is több Phoenix Ghost nevű taktikai drónt tartalmaz majd.
Az amerikai kormány több milliárd dollárnyi katonai segítséget nyújtott Ukrajnának a háború kezdete óta. Elsősorban légvédelmi rendszereket, páncéltörő fegyvereket, kézi lőfegyvereket, töltényeket és egyéb felszereléseket vásároltak a Biden-kormány által biztosított pénzből, amelynek célja az ukrán katonai erők modernizálása volt.
Az elnök megerősítette az amerikai pénzügyminisztérium korábbi bejelentését, miszerint az Egyesült Államok további 500 millió dolláros közvetlen gazdasági segítséget nyújt az ukrán kormánynak az állami fizetések, nyugdíjak és egyéb, az ország működésének fenntartásához szükséges költségek finanszírozására. Ezzel 1 milliárd dollárra nő annak a gazdasági támogatásnak az összege, amelyet az Egyesült Államok a háború kezdete óta nyújtott Kijevnek.
Biden azt is mondta, hogy a Kongresszus által a múlt hónapban – katonai és „humanitárius” segítségnyújtásra – jóváhagyott 13,6 milliárd dolláros keret már majdnem kimerült, ezért a jövő héten a költségvetés kiegészítését fogja kérni a törvényhozástól, hogy továbbra is, megszakítás nélkül tudjanak fegyvereket küldeni.
*
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőriznie a dollár hegemóniáját? Mi a szerepük a magánpénzeknek az utóbbi háromszáz év forradalmaiban és háborúiban? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Milyen jövő előtt áll az európai középosztály, és mire számíthatunk mi a mai viharos időkben? Boros Imre közgazdásszal, egykori miniszterrel készült interjút tett közzé a minap a Magyar Demokrata, amely válaszokat kínál a kérdésekre. Alább olvasható:
HÁBORÚ MEGRENDELÉSRE
– A magyar közvéleményt is sokkolta a hír, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és karnyújtásnyira került a harmadik világháború. Ám az első rémület után egyre inkább teret nyert az a közvélekedés, hogy valójában az USA arra használja fel az ukrán népet, hogy helyette háborúzzon. Nagyon messze áll ez az igazságtól?
– Vitán felül áll, hogy Ukrajnában proxyháború zajlik. A proxy kifejezés azt jelenti, hogy egy ügyben a valós tulajdonosok helyett megbízottak hoznak döntést, az ő felhatalmazásukat jelöli a jogi nyelvezet proxynak. Jelen esetben a proxyháború kifejezés azt jelenti, hogy az egyik fél, az ukrán kormány nem saját nemzeti érdekeit, hanem valamilyen más, külső érdeket szolgál. Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen érdekek szólnak a háború mellett, és mi történik a világban valójában, érdemes áttekinteni, miként kezdődött és hogyan zajlik a magánpénzek világgazdasági méretű használata, és e pénzvilág milyen eszközökkel érvényesíti saját érdekeit.
– Arra gondol, hogy a magánpénzek gyakorlatilag megvásárolták a közhatalmat, gyakorlatilag a kapitalizmus kezdete óta?
– A magánpénz világgazdasági méretű használata Nagy-Britanniában kezdődött a Bank of England 1694-es létrejöttével. Máig nem tudni, kik alapították, csak annyi ismert, hogy a tulajdonosok tízezer fontonként adták össze azt a hatszáz tonna ezüstöt, amely a bank alaptőkéje lett. Az intézményt csak 1946-ban államosította az akkori munkáspárti kormány. A frissen létrehozott Bank of England tulajdonosai rövid idő alatt berendezkedtek az országban, megcsapolva annak erőforrásait, majd a bank terjeszkedésbe fogott. Az első kiszemelt célország a katolikus Franciaország lett, lázadást szítva kirobbantották a francia forradalomként ismert eseménysort, és rövid úton megszabadultak a terjeszkedésük elé akadályokat gördítő királyi családtól. Zárójelben: később hasonló okokból hasonló sorsra jutott az orosz cári család is. Arra azonban nem számítottak, hogy a romokon Napóleon ellenbirodalmat épít fel, ráadásul úgy, hogy önálló, a Bank of Englandtől független saját pénzt bocsát ki. A napóleoni birodalommal Anglia mellett Oroszország, Ausztria és Poroszország szállt szembe. A háborúzó felek ugyanakkor kötésig eladósodtak a Bank of Englandnek, és Napóleontól is sikerült megszabadulni. Folytatódhatott a terjeszkedés. Egyébként ez bennünket is érintett, az adósság „kezelésére” 1816-ban betelepedtek Ausztriába Rothschildék, magánbankként megalapítva az Österreichische Nationalbankot, hogy innen vegyék át az ellenőrzést a német nyelvterület pénzügyei fölött. Alig ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kitörjön a porosz–osztrák háború 1866-ban, amelynek a tétje az volt, hogy ki egyesítse a német területeket. Addigra azonban Ausztria már teljesen Rothschildék, azaz a magánbank bűvkörébe került. A győztes Poroszország lett, amely szuverén állam volt. E győzelemnek köszönhetően porosz vezetéssel jött létre a német egység, amelyből azonban a magánbank ellenőrzése alatt álló Ausztriát kihagyták. A poroszoknak ráadásul nem tetszett az a felállás, hogy kiszívják a frissen megalakult államból az életerőt a hitelezésen és más pénzügyi konstrukciókon keresztül: Bismarck saját, immár aranyalapú pénzt bocsátott ki, és hasítani kezdett a német gazdaság. No, ezt nem lehetett hagyni. A magánpénz urainak persze nem volt és ma sincs saját hadseregük, nem tudnak és nem is akarnak maguk háborúzni. Megtették ezt helyettük a tőlük függő, nekik eladósodott államok. Először korlátozott, nemzetek közötti háborúkkal, forradalmakkal, majd a XX. században a pénzhatalom terjeszkedését szolgáló két világháborúval.
– De az utóbbi száz év már inkább a Fed korszaka?
– Ó, igen. A Bank of England szerepét fokozatosan átvette a szintén magánbankként működő, amerikai székhelyű, 1913-ban alapított Federal Reserve System (Fed), amely az USA nemzeti bankjának szerepét is betölti, egyben a dollár kibocsátója.
– Ennek a tulajdonosait sem ismerjük?
– Nem bizony. A tulajdonosok még az igazgatósági üléseken sem vesznek részt, megbízottak helyettesítik őket, mint mondtam, ezek felhatalmazását nevezik proxynak. Miután ez a működési forma törvénytelen még az USA-ban is, az igazgatóságot köztestületté nyilvánították, elnökét az amerikai elnök jelölheti ki, és jóvá kell hagynia a szenátusnak. Csakhogy a bank nem tartozik elszámolással a műveleteiről sem a szenátusnak, sem senkinek, mindentől és mindenkitől független intézmény. Tulajdonosai pedig még önmaguk létét is tagadják. Aki háttérhatalomról beszél, azt összeesküvés-elméletek gyártásával vádolják.
– Azt tudjuk, hogy az első világháborút lezáró békediktátummal előkészítették az új világrend kereteit, a második világháború pedig az USA és a Fed számára elhozta az aranykort, a dollár világpénz lett. Milyen állomásai voltak ennek a folyamatnak?
– 1944-ben már látszott, hogy a németek elveszítik a háborút. Az akkor tető alá hozott Bretton Woods-i konferencia feladata az volt, hogy szabályozza a háború utáni világ kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. Annyira demokratikus volt az összejövetel, hogy a jenkik által előterjesztett javaslatot a konferencián osztották ki a részt vevő országok képviselőinek. Csak az angolok voltak kivételezett helyzetben, ők egy nappal előbb beletekinthettek a tervezetbe. A döntés értelmében a Fed átvette az európai országoktól aranytartalékaik megőrzését, azok elfogadták a dollárt világpénzként. Cserébe az USA ígéretet tett rá, hogy amennyiben egy állam túl sok dollárt halmozna fel, visszavásárolhatják az aranyat fix áron, unciánként 35 dollárért. Persze az amerikaiak tudták, dehogy vásárolják vissza. A háború után gyakorlatilag papírdarabokért felvásárolták a fél világot, például a német, a francia ipart. Az amerikai ígéretet egyébként egyedül a francia elnök, Charles de Gaulle vette komolyan, vissza akarta kapni országa aranykészletének egy részét. Rá is küldték Daniel Cohn-Benditet, a későbbi európai parlamenti képviselőt és az 1968-as diáklázadást. De a Breton Woods-i megállapodásnak megvolt az a további előnye is, hogy az USA, végső soron a Fed annak juttatott dollárt, aki elfogadta, hogy ki kell szolgálnia a Fed tulajdonosainak érdekeit.
– Az idősebbek megtapasztalhatták a hetvenes évek elején kitört olajárrobbanás következményeit. Ez is mesterségesen gerjesztett válság volt?
– Hát persze. 1970–71-re mindenki tele volt dollárral a nyugati világban, és szabadulni akart tőle: a dollár óriási nyomás alatt állt. Így az USA bejelentette 1971-ben, hogy ideiglenesen felfüggesztik a dollár aranyra való átváltását, és egy ideig nem tartják a fix árfolyamát sem. Azóta a dollár árfolyama szabadon mozog. Ezek az ideiglenes intézkedések több mint ötven éve vannak hatályban. Kissinger, az USA nemzetbiztonsági főtanácsadója pedig elment a szaúdiakhoz. Rábeszélte őket, hogy az olajért ezentúl csak dollárt fogadjanak el, és az addigi hordónkénti 2,5-3 dolláros árat emeljék meg. Így a dollárhegyek Európából átvándoroltak az arabokhoz, mehetett tovább a megszokott üzletmenet.
– Gondolom, miután felbomlott a Szovjetunió, és szabad prédává váltak a keleti blokk országai, egy időre csökkent a további pénzügyi válságok veszélye, egészen 2008-ig, a legutóbbi pénzügyi válságig. De mi a helyzet most?
– Recseg-ropog az egész pénzügyi rendszer. A nyugati világ eladósodása olyan méreteket öltött, hogy mára visszafizethetetlenné váltak az adóssághegyek. Az európai országok nagy része gyakorlatilag bedőlne, ha az Európai Központi Bank nem vásárolná fel az adósságleveleiket. Az USA hitelállománya szintén gigantikus. A helyzetet csak rontotta a járvány, felpörgött az államok eladósodása. Másik oldalról viszont óriási dollármennyiség van kint a világban, mindenki szabadulni akar tőle. Kína például mindenütt építi ki a selyemútjait, vasútvonalakat, kikötőket létesít. Egyre nehezebb tartani a dollár világpénz szerepét, egyre többen akarnak kibújni alóla. Kína, India, Brazília, Oroszország már saját elszámolási rendszeren dolgozik. Kína jüanban fizetne az araboknak az olajért, az indiai–orosz kereskedelemben most dolgozzák ki a rúpia–rubel elszámolást. Ez azt jelenti, hogy szorul vissza a dollár, a birodalom a végóráit éli.
– E folyamatok megakasztására kellett kiprovokálni a háborút?
– Az teljesen világos, hogy Ukrajnában 2014-ben pénzbirodalmi segédlettel jött létre az a puccs, ami az országot letérítette a demokratikus útról. Azt is tudjuk, hogy a saját létüket tagadó pénztulajdonosok rátették a kezüket az energiaszektorra, a termőföldre, minden valamirevaló iparágra, és kényelmesen befészkelték magukat a törvényhozó és végrehajtó hatalomba.
– Az erőforrásokban gazdag Ukrajna polgárai szegények lettek, mint a templom egere. Az ország kirablása sem volt elegendő a dollár helyzetének stabilizálásához?
– Bizony nem. Ráadásul az európai gazdaság jövőjét is meghatározó energiaforrások fölött Oroszország rendelkezik. A pénz urai által gazdatestként használt Amerikának elemi érdeke, hogy Oroszországot leválassza Európáról. Naponta láthatjuk a hírekből, hogy ez éppen most zajlik. Az amerikai kormány abban is bízik, hogy a háború meggyengíti Putyint. Ha sikerül megbuktatni, rátehetik a kezüket az orosz javakra. Ezzel ismét teljes lesz a magánpénz világuralma, hiszen az orosz energiaforrások révén az európai országokat is madzagon rángathatja.
– Ebben a helyzetben Magyarországnak milyen lehetőségei vannak?
– A legelső és legfontosabb teendőnk, hogy ne hagyjuk magunkat beleugrasztani ebbe a háborúba. A választási győzelem után erre minden esélyünk megvan. Tudni kell azonban, hogy nagyon hosszú, sok szenvedést hozó periódus előtt áll a világ. Egyik válság követi majd a másikat. Arra kell törekednünk, hogy ezeknek a válságoknak ne elszenvedői legyünk, hanem fordítsuk őket a saját hasznunkra.
